Szembemegy az állam a korábbi vagyongazdálkodással?

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető tanára
Van iránymutatás
„A tendencia a világban nem ez, hanem a meggyengült állami szabályozás erősítése, a reguláció. Ahol ez valamiért nem működik, ott jön elsősorban szóba a tulajdonszerzés, de ilyenkor is jól átgondolt koncepció szükséges, különben az iparág ejti foglyul az államot, és nem fordítva. A kisebbségi tulajdonszerzés pedig még nehezebben magyarázható állami részről. A korábbi évek hazai vagyongazdálkodása ugyanakkor nem nevezhető átgondoltnak, sokkal inkább a pillanatnyi körülmények által meghatározott sodródásnak. Sokszor rövid távú, opportunista érdekek mentén születtek vásárlásról vagy éppen privatizációról döntések. Ebből a szempontból kedvező, hogy legalább egyértelmű iránymutatás érkezett a jövőre nézve.”

Soós Károly Attila, közgazdász
Mi a stratégia?
„A kormányzatnak a belföldi cégek fölött törvényhozói és egyéb szabályozói jogkörei vannak. Ez potenciálisan óriási hatalmat jelent, amelyet olykor meg is értenek (például a Budapest Airport Zrt. esetében: ennek a maradék részvényeit el is adták), olykor viszont nem. Utóbbira példa a Mol, amelybe bevásároltak, holott pénzköltés nélkül is jelentős befolyást gyakorolhatna az állam akár a cég horvátországi tevékenységére is. Egyes ágazatok stratégiai jelentőségére hivatkoznak a tulajdon megtartásánál vagy megszerzésénél, anélkül hogy pontosan tisztáznák, mit is értenek ezen. Alapvetően akkor indokolt az állami tulajdonlás, ha a szabályozás valamiért akadályokba ütközik, vagy túl összetett szabályozási feladatról lenne szó.”

Csaba László, a Közép-európai Egyetem tanára
Nem javít
„Az állam szerepének erősítését elsősorban a 2007–2009-es pénzügyi válság tapasztalatai indokolják. Az államnak a közjó és az alulinformált befektetői-adófizetői közösség érdekében elsősorban mint szabályozónak célszerű föllépni. A korábbi nézetekkel szemben az önszabályozás nem elégséges, mert az érdekeltek hajlamosak a maguk szempontjait egyoldalúan előtérbe helyezni. Hasonlóképpen fontos a válságot megelőző ébresztő mechanizmusok kialakítása. Nincs szó azonban arról, hogy az állam tartós tulajdonszerzéssel tudna javítani a helyzeten. Inkább az a siker mércéje, hogy a csődbe ment és ezért közkézbe vett bankok vagy cégek milyen gyorsan kerülnek vissza magánkézbe, a gazdálkodással járó kockázatokkal együtt.”

Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza
Rossz tapasztalatok
„Általában véve a válasz nem, de megértem, ha a kormány a stratégiai ágazatokban vagy a természetes monopóliumok esetében fenn kívánja tartani a befolyását. Bár sokan vélik úgy, hogy a pénzügyi válság a kapitalizmus és a magánszektor önszabályozásának csődje, ebből sem következik, hogy a nagyobb állami tulajdon a megoldás. Az állami szabályozást szigorítani kell a verseny biztosítása és a túlzott pénzügyi kockázatok vállalásának elkerülése érdekében, de ehhez nem kell több állami tulajdon. A rendszerváltás előtt elegendő tapasztalatot szereztünk az állami cégek rossz hatékonyságáról, de a MÁV, a BKV és más állami vállalatok ma is mindennap újabb bizonyítékot adnak erre, miközben nyelik a pénzt.”

Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanára
Speciális esetekben
„Egy piacgazdaságban általában nem szükséges erősíteni az állam tulajdonosi szerepét, mert a közérdeket megfelelően tudja képviselni a törvényi és gazdasági szabályozók, valamint az alkalmazott gazdaságpolitika révén is. Speciális esetekben azonban szükség lehet az állam tulajdonosi szerepének megjelenítésére. Ilyen lehet például a technikai monopóliumok esete, vagy azok a területek, ahol rendkívül erős externális hatások jelentkeznek, illetve azok az erőfölényes piaci helyzetek, amelyeket nem lehet rövid távon szabályozással megfelelően kezelni. Ezek alapján nem tűnik a piacgazdaság elleni támadásnak a Molban szerzett állami részesedés, a falusi kisiskolák vagy a városi kórházak állami tulajdonba vétele.”