A négy főbűnös: cukor, só, zsír, koffein - Mire jó a chipsadó?

Európa három részre szakadt az egészségtelen élelmiszereknek minősített termékek adóztatása terén. Vannak országok, ahol már bevezették, vannak, amelyek most vezetik be, és vannak, amelyek tervezik azt. Szinte mindegyik ország a könnyebbik végénél fogta meg a dolgot: az egészséges életmódra való szoktatás komplex programja helyett büntet, adóztat. Ráadásul a téma jól kommunikálható, van mögötte logika, és valóban Európa-szerte sok az elhízott gyerek.

Népegészségügyi szempontból alapvetően négy fő bűnöst lehet megnevezni: a cukrot, a sót, a zsírt és a koffeint. A legtöbb országban ebből egy vagy kettő túlzott mértékét büntetik, nálunk három büntetendő – ne adjuk alább, ha már bevezetjük. Hozzáteszem, több élelmiszercsoport kikerült az adó hatálya alól, így a büntetés néhány termékcsoportot hátrányba hoz más termékekkel szemben.

A hazai viták sok esetben elharapóztak, és néhány szélsőséges vélemény is napvilágot látott. Ezek félrevezetők és hitelrontók, alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére, sőt Magyarországon legálisan forgalmazott élelmiszereket egyértelműen károsnak minősítenek, és ez alaptalanul kikezdheti a hazai élelmiszerekkel szembeni bizalmat. A só, zsír és a cukor (szénhidrát) az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen összetevő, ezekből egyetlen termék sem tartalmaz önmagában túlzott, a napi szükségletet meghaladó mennyiséget. Megalapozottan tehát csak egyes élelmiszerek túlzott fogyasztását lehet minősíteni károsnak, ezt is csak abban az esetben, ha az mozgásszegény életmóddal párosul.

Vannak olyan számítások, amelyek az adó kivetése esetén a büntetési körbe tartozó termékek fogyasztáscsökkenését szimulálja. Az eredmény meglepett. Az egy főre jutó napi kalóriabevitel-csökkenés nem több, mint 15 kalória! Ez az energiamennyiség egy harapás kifli kalóriatartalmával egyenlő.

Ha nem mozgunk és magas a kalóriabevitelünk, elhízunk. Ha nem mozgunk és magas a sóbevitelünk, magas lesz a vérnyomásunk, de a szerzett cukorbetegség első számú faktora is a mozgásszegény életmód, az elhízás. Felmérések igazolják, hogy a magyarok több mint fele egyáltalán nem végez rendszeres testmozgást. A Medián minap közzétett felmérése alapján a magyar lakosság több mint kétharmada szerint a chipsadó nem fog hatást gyakorolni a népegészségügyre. Ezek rossz előjelek. Nem tudom, milyen hatástanulmánnyal szemben kell majd az eredményeket összevetni és az új chipsadórezsimet értékelni, mivel ilyen hatástanulmány tudomásom szerint nem született.

A chipsadó gazdasági hatásai sem egyértelműek. A számított 20-25 milliárd forint nagy részét az állam valószínűleg be tudja hajtani. Ugyanakkor olvasom az OECD tanulmányát, amely a cukortartalomra kivetett különadó hatásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy egy hasonló intézkedés összességében véve negatív hatással van egy ország gazdaságára, mivel versenyhátrányt okoz az innovációs tevékenység visszavetésén keresztül. A különadók különösen az élelmiszer-feldolgozó kis- és középvállalatok esetében csökkentik az innovációs lehetőségeket, mert a cégek kénytelenek tovább csökkenteni a kutatás-fejlesztésre fordítható pénz nagyságát (amely eleve jóval az uniós és régiós átlag alatt van). Ennek az lesz a következménye, hogy a termékfejlesztésre szánható keretek is csökkennek, ezért a gyártók nem tudják a termékek „korszerűsítésére” irányuló reformulációt végrehajtani. A nemzetközi vállalatoknál ez a hatás valószínű csekélyebb lesz, hiszen náluk nemzetközi kutatóközpontokban folyik a k+f tevékenység.

Egyéb piactorzító hatásokkal is járhat a különadó bevezetése. A kialakuló árkülönbség miatt a határ menti térségekben megváltozhat a kereskedelem szerkezete, a feketegazdaság erősödhet A kiválasztási feltételek önkényes meghatározása miatt pedig egyes élelmiszer-kategóriák között igazságtalan versenyhelyzet alakulhat ki.