Korlátlan felelősség

De ne legyünk igazságtalanok. A még korábbi évek ellenzéki pártjaitól hasonló mondatokat csak azért nem lehet egyperces kereséssel találni, mert az online archiválás akkor még nem terjedt el. Amióta Alkotmánybíróság létezik Magyarországon, változatlan a sablon: kormányok jönnek és mennek, de az ellenzéki padsorokból örömmel hivatkoznak az alkotmánybírákra, a patkó kormánypárti feléből pedig tisztelettel, de kritikusan állnak hozzájuk.

Most vége azoknak az időknek, amikor az Alkotmánybíróság komolyabban korlátozhatja a mindenkori kormányt. A gazdasági kérdésekben különösen leszűkül a bírák döntési jogköre. Érdemes azonban kihangsúlyozni a „mindenkori” szót. A Fidesz játszi könnyedséggel megtehette volna, hogy miután hozzá közel állókkal feltölti a taláros testületet, hagyja, hogy ha kormányváltás lesz, az utódok kezét majd ők kössék meg. Mégsem ezt az utat választották. Addig pedig, amíg ők vannak hatalmon, lassan végképp nem tudnak kire hivatkozni, ha egy-egy döntés sikertelen. Minden felelősség a kormányé – és ez a tudat jó döntésekre is sarkallhatja őket.

Sikeres kísérlet volt, amikor a német autópályákon eltörölték a sebességhatárt. A döntéshozók arra gondoltak, hogy a józan ész korlátozza a sofőröket, hiszen senki sem akar balesetet okozni, és igazuk lett. A korlátoknélküliség ugyanis egyszerre lehetőség és kockázat. Aki jól végzi a dolgát, azt nem fogják vissza fölöslegesen, aki azonban rosszul, azt nincs, aki leállítsa. Kérdés, hogy az önszabályozásra, amelyre a német autósok képesek voltak, alkalmasak lesznek-e a magyar politikusok.