Óriási a nyomás az EU-n - a szlovák példa ragadós lehet

Az átmeneti „szlovák ijedtség” után ismét teljes gőzzel folynak az előkészületek a hétvégi EU-csúcsra, jóllehet sok tagországot finoman szólva irritál, hogy mind ez idáig az érdemi munka voltaképpen csak néhány szereplő között zajlott. A „többiekkel” az éppen ilyen feladatokra kitalált Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke csupán visszatérően „konzultált”. De ez egy másik kérdéskör. A jelen legsürgetőbb teendője a mindenkit megnyugtató újabb gazdaságpolitikai intézkedések és üzenetek véglegesítése.

Tétjeit már jó ideje megtette mindenki, ám érdekes módon mindig akad módosulás a hangsúlyokban. Miként most is. A legfeltűnőbb, hogy még sohasem volt enynyire hangos a „mélyítéspártiak” kórusa. Hogy aztán emögött mekkora valós bázis húzódik, az még a jövő titka. De tény, hogy immár nemcsak az Európai Parlament integrációpárti többsége, nem is a hivatalból e vonalat vinni hivatott bizottsági elnök sürget „több Európát” az EU-szintű gazdasági kormányzásban, de immár az üzleti élet is megmozdult (német, francia, olasz vállalatvezetők fordultak radikális lépéseket szorgalmazó üzenettel kormányaik felé). Mi több: a meggyőződésesen EU-szkeptikus brit kormány is arra sürgeti az eurózónás EU-tagokat, hogy vegyenek irányt az integráltabb eurómenedzsment felé. Mindezekhez képest már nem is újdonság, hogy az Európai Központi Bank elnöki posztjáról leköszönő Jean-Claude Trichet búcsúbeszédeiben kifejezetten „fiskális uniót” sürget a meglévő monetáris unió mellé. Mellesleg szerződésmódosítást is feszegetett a múlt héten José Manuel Barroso bizottsági elnök is, midőn felvetette, hogy meg kellene fontolni a többségi szavazáson alapuló döntéshozást – a jelenlegi egyhangúság helyett – az eurózóna ügyeinek menedzselésében.

Az integrációpártiak gőzhengere tehát teljes sebességre kapcsolt. Mindebben persze a továbbra is kritikus piaci állapotok mellett – amelyek visszatérő jellemzője változatlanul az adósságleminősítések sora – nem kis szerepet játszik a jól ismert nyomásgyakorlás a hétvégi csúcsra készülő Van Rompuy-papír kidolgozásában. Mindenki tudja, hogy amit most nem sikerül belerakni az állam- és kormányfők elé kerülő vasárnapi anyagba, az egyhamar aligha kerülhet megint ennyire exponáltan napirendre.

Mindezekkel áll szemben a szinte minden tagországban jelen lévő szkeptikusok változó hangerejű ellennyomása, valamint – és ez a legsúlyosabb tényező – a minden korábbinál kiábrándultabb közvélemény. Nyílt titok, hogy a csatát az fogja megnyerni, aki az utóbbiak tömegét maga mellé tudja állítani. Ám az is jól látszik, hogy éppen ebben az integrációpártiak eddig nemigen jeleskedtek. Persze populista érveket mindig könnyebb előhúzni, mint a rájuk adandó választ vonzó köntösbe csomagolni. De az esetek többségében az utóbbira igazán meggyőző kísérletek sem történtek. Márpedig sokak szerint ez az, amelyen végül elvérezhet minden pozitív irányú nekiveselkedés. A szlovák példa, ahol egy maroknyi képviselő fellépése képes lehetett – ha csak órákra is – egy ennyire súlyos, uniós szintű ügyet feltartani, távolról sem magában áll. Finnországtól Hollandiáig többfelé akad példa arra, hogy a gyengén érvelő EU-párti kormányzat védekezésre szorul az ellenérzéseket meglovagoló ultrák térnyerésével szemben. Márpedig így aligha lehet szerződésmódosításokról álmodozni. Holott – ez is jól látszik – egyes területeken a további érdemi haladás valóban szükségessé tehet ilyet is.

Nagy ívű elképzelésekről készülnek tehát papírok a brüsszeli boszorkánykonyhákban. De legalább ennyire fontos lenne több eltökéltség ezek kommunikációjában is. Hogy legyen esély a megvalósításukra.

a mélyponton.

Fóris György Nagy ívű elképzelésekről készülnek papírok a brüsszeli boszorkánykonyhákban.

-->