Túl a 400 forintos benzinen - könnyű a Molt kikiáltani közellenségnek

Kényelmes dolog ilyenkor a Molra mutogatni, hiszen az országos drágulást mindig az indítja, hogy a meghatározó piaci szereplő megemeli a nagykereskedelmi árait, majd a többi forgalmazó is széttárja a karját: mit tehetünk, nekünk is emelni kell, így működik a piac.

Ám mielőtt kikiáltanánk közellenségnek az üzemanyag-forgalmazókat, érdemes megvizsgálni, miért is drágul az üzemanyag. Az áremelés-előrejelzésüket tegnap közölt elemzők ugyanis nem a Mol üzleti titkaiba kukkantottak bele, amikor megjósolták a szerdától várható emelések nagyságát, csak levonták a következtetéseket azokból a piaci folyamatokból, amelyek alapján a magyar olajipari vállalat is kalkulál — ha nem így tenne, hibázna.

Az árakat mindazonáltal nem csak az olajjegyzések és az európai üzemanyag-piaci tendenciák – főként az erős dízeligény – nyomják fölfelé. A saját portánk előtt söprögetve belebotlunk az olajbeszerzésünket egyre inkább drágító gyenge forintba. Ennek pedig nem tett túl jót, hogy az ország adósságát hamarosan bóvli kategóriába sorolhatják a nagy nemzetközi hitelminősítő intézetek.

Azonban erős forint mellett sem lenne sokkal jobb a helyzet, üzemanyagaink adótartalma szempontjából európai összehasonlításban ugyanis jóval a középmezőny fölött állunk. Néhány éven át ugyan némileg jobb helyzetben voltak a dízelautósok, de a jövedéki adó minapi emelése következtében elvesztették azt a korábbi árelőnyüket, amelyre alapozva több millió forintos döntést hoztak járműbeszerzésükkor. Még gyilkosabb a drágulás hatása a szállításban s azokban az iparágakban – lényegében mindenütt –, ahol fuvarozási költségek jelennek meg. viszont a saját portánk a Mol árképzése is. Az ebben rejlő „tartalékokról” pedig annyi tudható, hogy elemzői várakozások szerint ma finomítási és feldolgozási üzletága veszteségéről számol be a társaság.