Elkvótázott felsőokatás: A tandíjra felvett diákhitel büntetőadó
Nehéz látni, mi húzódik meg az új felsőoktatási keretszámok mögött. Az államilag fizetett létszám a gazdaságtudományi felsőoktatásban 4900-ról 250-re apadt, s a kiszorulók alapképzésben 300–700, mesterképzésen pedig 500–800 ezer forintot lesznek kénytelenek fizetni évente. Nagy vesztes a jog is. Ezzel az áhított háromgyerekes családmodellben már közalkalmazotti fizetésből is megengedhetetlen luxus lesz kitaníttatni a gyerekeket.
Amennyiben a tandíjat az érintettek diákhitelként veszik fel, az büntetőadó: ha jogász vagy, közgazdász vagy, fizetsz azért a képzésért, amelyet nemcsak a feleannyit kereső pedagógus, de a 30-40 százalékkal többet kereső informatikus is ingyen kap. Szinte kizárt, hogy kompenzációként automatikusan ennyivel megugorjanak az érintett bérek. Ha mégis volna némi növekmény, aligha lehet a törlesztést majd az adóalapból levonni, vagyis e diákok duplán járnak majd rosszul a hitel nélkül diplomához jutókhoz képest.
E „reformmal” túlképzést sem számolunk fel. Miközben munkanélküli jogászt talán lehet találni, közgazdászoknál nemigen van ilyen probléma. Ha mégis, az azokat érinti, akik a szerény tudás ellenében is papírt adó, „piaci alapon” megélő intézményeket választották. Ha viszont a képzési színvonal a gond, az állami kvótát nem megszüntetni kell, csak átadni a jobb iskoláknak.
Ráadásul a diplomás munkanélküliséggel (vagy diplomát nem igénylő állásokba szorulással) leginkább küzdő bölcsészeknek 2700, a pedagógusnak 1600, az egyéb társadalomtudományos (például kommunikációs) műhelyeknek pedig további 1000 állami hely jut. A szinte kizárólag állami pénzekből élő sport és a folyamatos leépítéseket megélő államigazgatási terület egyenként 450 helyet kap, külön-külön többet, mint a jog és a gazdaság együtt. A hatékonyság így aligha javul.
Az sem áll, hogy az állami helyek átrendezése műszaki és természettudományi irányba tereli a hallgatókat. Választáskor a fiatalok képességeiket és a majdani kereseti kilátásokat mérlegelik.
Ha ebben hibáznak, tévedéseiket kellene korrigálni. Eddig száz ingyenes természettudományi helyre jelentkeztek ötvenen, eztán kétszázra lesznek hatvanan. S milyen fizikushallgató lesz abból, aki csak azért lett az, mert a marketing szakra nem volt pénze? E cél eléréséhez inkább az általános és középiskola természettudományos képzéseit kell megreformálni.
Miért kell állami kvóta egyáltalán? Három okot is felhozhatunk. Ha a diploma nemcsak az azt megszerzőnek előnyös, de az egész társadalomnak (például a jövőbeli magasabb adófizetés miatt), jogos lehet a költségeket is szétosztani, adóból finanszírozva a felsőoktatást. Ekkor csak a gazdaságnak szükséges létszámot érdemes képezni állami pénzen, csak a legjobbakat beengedve.
Lehet érv az esélyegyenlőség is: ha tisztán piaci rendszert működtetünk, minden szegény kiszorul a rendszerből. Ekkor keveseknek, tehetség és rászorultság alapján kell kvótát adni. Végül az állami felsőoktatást tekinthetjük a gazdaság támogatásának is, hiszen ha a köz nem tenné, a cégeknek kellene a képzést megvalósítani. Ekkor az állami kvótát a támogatni kívánt ágazatok igényeihez kell igazítani.
A mostani lépés mindegyik érvvel szembemegy. A közhaszon elve alapján a majdani magas kereset előnyös. Ha az esélyegyenlőséget vesszük, a társadalmi felemelkedést nem segítő diplomákból kell kevesebbet adni. Végül a gazdaság igényeit figyelve a munkanélküliség lehet az irányadó.
Egyedüli érvként a megtakarítás marad. A jogi és a gazdasági képzés együttesen 5350 helyet veszített el, ez évi 1,6-3,2 milliárd forintot jelent, szemben az eladósodó pályakezdőkkel, a széthulló iskolákkal, elvándorló professzorokkal és a magasabb középiskolai utáni munkanélküliséggel. Eközben csak a januárban kormányzati kommunikációra kiírt közbeszerzés összértéke 1,2 milliárd forint.
Juhász Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem docense A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.