Miben ért egyet Orbán és Oszkó?

 A miniszterelnök a múlt héten úgy vélte, hogy Európában ma a legjobb üzlet magyar állampapírt vásárolni, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere pedig a napokban nyilatkozta, hogy érdemes ilyen kötvényeket venni, sőt, maga is így tett. Úgy tűnik, a tanácsot sokan megfogadták, hiszen a 12 hónapos diszkontkicstárjegyek hozama a tegnapi aukción a nagy kereslet hatására 177 ponttal (!) maradt el a két héttel ezelőttitől. A kedvező hangulatban a forint árfolyama is rég nem látott szintekre erősödött.

Vajon indokolt ez az optimizmus? Első ránézésre igen. A korábbi kurucos nyilatkozatok után a kormány újabb fordulatot hajtott végre a kommunikációjában, és gyakorlatilag kapitulált a nemzetközi szervezetek nyomására. Márpedig ha a hiteltárgyalások megállapodással zárulnak – amire most jó esély látszik –, akkor a befeketetők elvileg megnyugodhatnak, és ismét feltölthetik készleteiket a korábban túladott magyar eszközökből. Most kell tehát venni belőlük, amíg viszonylag olcsók.

Ez azonban ugyanolyan spekuláció, mint amely alig két hete történelmi mélypontra küldte a forintot. Mielőtt tehát valaki keblére ölelné az eddig pokolba kívánt spekulánsokat, érdemes emlékeztetni: ők most is ugyanazt csinálják, csak épp az ellenkező irányba. És legalább ugyanolyan kockázatokkal.

Először is, még nincs megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval. Csak most kezdődnek a tárgyalások, amelyeken újabb kényes pontok akadhatnak. Másodszor, ha lesz is megegyezés, a szerződés betartásának felülvizsgálatai még komoly meglepetéseket tartogathatnak. Ne feledjük, az idén példátlan kiigazítást kell végrehajtani, a gazdaságpolitikát pedig ugyanazok irányítják, akikhez az elmúlt másfél év cikkcakjai kötődnek.

Persze a kényszer most nagyobb, mint valaha. De ahogy a Széll Kálmán-terv bejelentése utáni piaci optimizmus is szertefoszlott, ez most sem zárható ki. Ne így legyen.