Ne kockáztassunk!

Eljutottunk arra a pontra, ahol mindenki, szakmájától, végzettségétől függetlenül, érzi, hogy valami igen súlyos, fenyegető folyamat zajlik körülöttünk. Kétségtelen, hogy nagy a zűrzavar nemcsak itthon, de az Európai Unió és még inkább az eurózóna szintjén is. Az viszont korántsem világos a hétköznapi ember számára, hogy az országot fenyegető veszély ennél nagyságrendileg nagyobb és sokkal közelebbi.
Az Európai Unió és a valutaunió dolgaiban a makrogazdasági szakemberek biztosan korainak tartanák az ilyen kijelentést, de magam gyakorló vállalatvezetőként úgy érzem, már körvonalazódik egy a mainál egységesebb, stabilabb euróövezet, amelynek tagállamai (nem feltétlen valamennyi mai eurózónatag) önként az eddiginél sokkal nagyobb pénzügyi fegyelmet vállal magára nézve kötelezőnek. Korai ezt fiskális vagy politikai uniónak hívni, de ami lesz, az óhatatlanul a mainál jobban korlátozza majd az egyes kormányokat napi politikájukban.

És valljuk meg, ha az eddigi úton ide sodródott a világ, talán itt is az ideje egy effajta kontrollnak. Azt, hogy valami körvonalazódik, nem csupán az eddigi történések mondatják velem, hanem a racionális logika is, mert ez az az út, amely a többség által elfogadható kompromisszum felé vezet. Nem tudni pontosan, mi lesz a végső megoldás, de az iránya már sejthető, és az úton megtett minden egyes lépés közelebb viszi Európát a megoldáshoz.

Bármilyen szomorú viszont kimondanom, ugyanaz a racionális logika számomra semmi segítséget nem ad az ország dolgait illetően. Amit ugyanis az én logikám diktálna, az igen gyakran ellenkezik a napi történésekkel.

Mielőtt bárki félreértené, nem általánosságban beszélek a napi politikáról, az nem az én dolgom. Annyit szeretnék csupán biztosítva látni – és meggyőződésem, hogy ebben nem vagyok egyedül –, hogy az ország működőképessége fennmarad, és cégünk a többi külpiacra dolgozó vállal- kozással együtt az egyébként kifejezetten jónak mondható EU-s ipari megrendeléseit teljesíteni tudja, ahogy eddig is.

Őszintén és világosan le kell szögeznem: az ország működőképessége fenntartásához elkerülhetetlennek tartom a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval, mégpedig olyan módon, hogy az ehhez vezető út és az erre utaló szándék napokon belül körvonalazódjék. A kezdő lépéseket senki nem fogja megtenni helyettünk, és bizony a feltételeket eddig sem szabhattuk mi meg, de most már még kevésbé tehetjük. A megnyugtatásnak szánt nyilatkozatok helyett, amelyek a hitelmegállapodás nélküli létre és nyitottságunkra vonatkoznak, konkrét lépésekkel kellene elébe menni a világosan megfogalmazott előfeltételek teljesítésének, mielőtt már az is kevés lesz.

Az aktuális makroparaméterek az attraktív kereskedelmi mérlegtől kezdve a fizetési mérlegen át egészen a nettó finanszírozási képességig világosan mutatják, hogy az ország napi szinten nincs rossz helyzetben! Mégis, a zuhanó forintárfolyam, az égbe emelkedő állampapírhozamok vagy a csődkockázati mutató (CDS) a szakadék felé sodródást tükrözik. Ennek okát nem kereshetjük csupán a külvilágban, az ellenséges nemzetközi intézményrendszerben.

Nézzük inkább azt, ami jó, amire a kiút épülhet. Adva van egy kifejezetten egészséges, az Európai Unióba ezer szálon beágyazott, versenyképes iparszerkezetünk, és adva van egy történelmi pillanat, amelyet a válság hozott: a globális munkamegosztás asztalánál új leosztás készülődik. Ha most kockáztatjuk az ország működőképességét, duplán fogunk veszíteni, a történelemben nem először. Ennek semmi áron nem szabad megtörténnie!

Sinkó Ottó, a Videoton Holding Zrt. társ-vezérigazgatója-->