Kés a torkon - blog

Megtehetjük ezt így is, csak kicsit nehezebb, hogy épp mi vagyunk a szenvedő fél. Pedig a helyzet egyértelmű: ha erős Európát szeretnénk (márpedig szeretnénk, mert Európa is a mi hazánk), nem árt, ha kicsit megfegyelmezik a veszélyesebb gazdaságpolitikát folytató tagállamokat. Igazán kár, hogy a csatlakozásunk óta regnáló öt kormányunk mindent megtett, hogy ezek többek közt épp mi legyünk, de hát mi választottuk őket.

Aranyosnál aranyosabb teóriák születnek, vajon az EU-nak mi baja a magyarokkal. Olyan szintű nemzetüldöztetésben kezdenek itt hinni, mintha máris arról lenne szó, hogy az egész világ összeesküdött a kicsi, gyenge, de kitartó magyarság elpusztítása érdekében. Persze, majd bejön az IMF, kivérezteti az országot és megszerzi a Pilisben a Föld szívcsakráját az Európai Parlament számára, és odaadja Barrosónak az örök életet.

A kedvenceim egyértelműen azok, akik valamiféle baloldali összeesküvést vizionálnak Magyarországgal szemben, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy Európa lassan másfél évtizede, de még szigorúan nézve is pár éve jobboldali irányítású. Az EP-ben 1999 óta néppárti a többség, ami döntés meg kormányközi úton születik, azt is a jobboldal hozza meg, tekintve, hogy alig van olyan ország az EU-ban, ahol ne a konzervatívok nyerték volna a legutóbbi választást. Szóval lehet persze szidni a gonosz EU-t, ebben az esetben szabad például Deutsch Tamáshoz fordulni, netán Áder Jánoshoz, mégiscsak ők ülnek a Magyarországra támadó EP legnagyobb frakciójában.

Folytatás a Gulyásdemokrácia blogon