Egy adó, ami jó nekünk

Az európai közvélemény számára mindenképpen népszerű javaslat megvalósítása azonban csigatempóban halad, miután annak elfogadásához mind a 27 EU-tagállam beleegyezésére szükség lenne. Többen azonban, köztük a londoni City érdekeit szem előtt tartó Nagy-Britannia, nem támogatja az adót, miután annak csak az unióban történő bevezetése a pénzügyi cégek elvándorlását okozná az EU-ból.
A patthelyzet feloldására Brüsszel legutóbb egy olyan elemzést adott közre, amely azt bizonyítja, hogy a részben az EU költségvetésébe irányítandó adó bevezetésével jelentősen csökkennének a tagországok befizetései a közös kasszába. Eszerint Magyarországnak 2020-ra évi mintegy 420 millió euróval (vagyis mintegy 120 milliárd forinttal) kevesebbet kellene átutalni a közös büdzsébe.

Az adó bevezetése azonban nemcsak a fenti módon segítené a hazai büdzsé helyzetét, hanem azzal is, hogy lényegesen több pénz folyna belőle a hazai költségvetésbe, mint a sokat vitatott banki különadóból, amelyet a brüsszeli érveléshez hasonlóan a „fizessenek a bankok is” üzenet alapján vetett ki az Orbán-kormány. A hitelintézetek jelenleg ugyanis 130 milliárd forint különadót fizetnek a büdzsébe, míg a tranzakciós adóból 400 milliárd is befolyna.

Ráadásul a tranzakciós adó nem terhelné tovább a devizahitelek átváltásával amúgy is jelentősen sújtott bankszektort, miután annak alapja a különadóval ellentétben nem a bankok eszközállománya, hanem a bankközi számlaforgalom lenne. Miután a tranzakciós adó önálló hazai bevezetésének az átutalások külföldre vándorlása miatt nem lenne értelme, így már csak azért az apróságért kell szorítanunk, hogy globális vagy legalábbis uniós szinten egyezség jöjjön létre az ügyben.