Kevés furcsább módosító javaslat volt a parlament előtt

A sok vitát, amelyet az eredeti tervezet kiváltott, ugyanis egy látványos áthidaló megoldással szeretnék egy csapásra kiküszöbölni: annyit mondanának, majd dönt a kormány, addig lóghat a levegőben az egész szabályozás. Lecsupaszítva tehát a lényeget, annyi történne, hogy meghoznak egy törvényt, amely szinte semmit nem mond az egyik legfőbb kérdésről, és várnak egy ígéretet, hogy a kormány egyszer eldönti, amiről most vitáznak.

Majd valamikor, konkrét dátum ígérete nélkül. Úgyis olyan bonyolultak azok a parlamenti viták, még a tavaly lerövidített időkeretek mellett is eltelik akár öt-hat óra is egy törvényjavaslat benyújtása és a zárószavazás között, ahelyett, hogy meglepetésszerűen kijönne a végleges szöveg a Magyar Közlönyben. Máris mennyivel egyszerűbb, ha a kormány egymaga dönt, a sajtónak pedig annyi dolga marad, hogy kiderítse, kinek a gépén írták az anyagot.

Különösen annak fényében érdekes ez, hogy egy olyan ötletet tennének most gyakorlatilag semmissé, amelyet be sem kellett volna nyújtani, ha nem a beadása után, hanem előtte kérdezték volna meg az érintetteket. A munkaadói szövetségek kemény kritikája nem lepett meg senkit, de amikor már a szakszervezetek is felemelték a hangjukat a javaslat ellen, lehetett sejteni, nem lesz túl hosszú életű a tervezet. Ezzel semmi baj nincs, épp arra való a társadalmi egyeztetés, hogy az ilyen helyzeteket átlássák a döntéshozók. Csupán egy kínos, és mint most kiderült, teljesen fölösleges körrel kellett volna kevesebbet futniuk, ha nem lóhalálában próbálták volna elintézni.

Pedig még megoldási javaslat is lenne. Van egy nagy épület a Kossuth téren, ha az ember kijön a metróból, majdnem pont szemben vele, nem lehet eltéveszteni. Talán ha ott próbálnák a legbonyolultabb politikai kérdéseket megvitatni, esély is volna a jó megoldásra. Egy próbát legalábbis megérne.