Köhög a motor

 Aki kevésbé borús képet szeretne, annak a Pénzügykutató és a Századvég prognózisait, valamint a Világazdaság mutatóját ajánljuk figyelmébe: az előbbi szerényebb, 0,7 százalékos GDP-csökkenést, az utóbbi pedig megnyugtató, 0,1 százalékos növekedést jósol 2012-re, a GYIA mutató márciusi értéke pedig éves szinten stagnálást jelez. Jövőre aztán a bázishatás is segít.

Az idén pedig – mint általában – Németország. A kecskeméti Mercedes-gyár akár fél százalékponttal is hozzájárulhat az idei növekedéshez. „Belső égésű” motort azonban hiába keresünk: a két éve sokat emlegetett program, mely szerint a hazai kis- és középvállalkozások adnak majd lendületet a gazdaságnak, a fiókok mélyén porosodik. Az ingatlanpiac épp csak éledezik, az építőipar a gödör alját térképezi, a bankok pedig készenléti állapotba kapcsoltak. A hitelszűke valójában nem probléma: nincsenek projektek, amelyekre hitelt lehetne felvenni, de ha lennének, a jelenlegi kamatok mellett akkor sem lehetne kigazdálkodni a kölcsön költségét.

Meg kellene végre állapodni az IMF-fel – halljuk nap mint nap. A magyar eszközök iránti bizalom erősödésével az euróárfolyam és az államadósság refinanszírozásának költsége is csökkenne. A kormány fontolva halad előre a tárgyalásokon. A döntéshozók talán arra számítanak, hogy a túlzottdeficit-eljárás „megoldása” elég lesz a piacnak, de az is lehet, hogy a kommunikáció felelőseinél pattog a labda.

A megállapodásra, ha lesz, az óvatosabb becslések szerint is hónapokat kell még várnunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy külföldi nyaralást tervező honfitársaink nem a „lenyomott” árfolyamon fognak eurót vásárolni. De még mindig sokkal olcsóbban, mint januárban.