Magáncsőd, elsétálás, kielégítési jog - Melyik a jobb megoldás?

A hazai csődjog nem ismeri a természetes személy fizetésképtelensége esetén lefolytatható adósságrendezési eljárást. A magánszemélyek adósságrendezésére hivatott fizetési ütemezési eljárásra vonatkozóan azonban eddig is születtek már javaslatok. A háztartások növekvő adósságállománya, különösen a devizahitelesek drámai helyzete rendezett eljárási keretek között tartható adósságrendezést kíván meg. Erre azonban csak a jelenleg hatályos csődtörvény módosítása vagy egy új jogszabály megalkotása nyújthatna megoldást.

Mostanáig a parlamenti ellenzék által sokat bírált kilakoltatási moratórium, valamint az árfolyamgát és a végtörlesztés próbált a sokakat fenyegető helyzetre megoldást adni. Ezek a megoldások sem érhették el azonban az adósok teljes körét, ugyanakkor sokan képtelenek már magukon segíteni, kilátástalannak tűnő anyagi helyzetükön javítani. A kilakoltatási moratórium nem ad definitív megoldást a probléma érdemi kezelésére, sőt, egyesek szerint csupán késlelteti az igazi problémák eszkalálódását, emellett pedig rontott az adósok fizetési morálján is. Joggal vetik fel hát sokan a kérdést: a magánszemélyek miért nem számíthatnak olyan adósságrendezési eljárásra, egyéni vagyoni helyzetük reorganizációjára, mint a vállalkozások?

A magáncsőd intézményének hazai bevezetéséről már régóta folyik vita. A Magyar Bankszövetség például aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban, ugyanakkor a magáncsőd intézményének létjogosultságát – a számos európai országban való működésére tekintettel – elismerte. Megjegyezte azonban, hogy a magáncsőd bevezetéséhez sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetre lenne szükség, a jelenlegi válságos helyzet sem Nyugat-Európában, sem Magyarországon nem teremti meg az intézmény bevezetésének lehetőségét. Egy 2009-ben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által kidolgozott törvényjavaslat is tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az adósság egy részének megfizetése alól az adós mentesülhet. Ezt az intézményes mentesítést a bankok eddig elfogadhatatlannak tartották, ezzel szemben a hangsúlyt inkább a felelős hitelfelvételre helyezték.

A magáncsőddel kapcsolatosan 2010 őszén már született egy ellenzéki törvényjavaslat, amely a nyugat-európai mintát alapul véve háromlépcsős rendszer bevezetését tűzte ki célul. Ez nem váltott ki jelentősebb parlamenti vitát, aminek oka talán az lehet, hogy a kormány a saját elképzelése szerint igyekezett segíteni a devizahitelesek helyzetén. Mára azonban a családok eladósodottságának magas foka és a hiteleiket késedelmesen törlesztők arányának fokozatos növekedése el kell gondolkodtasson mindenkit arról, hogy talán mégis időszerű lenne a magánszemélyekre vonatkozó csődszabályok hazai megalkotása is.

Ebben ajánlatos szem előtt tartani olyan szociális szempontokat is, amelyek okán a kormány megakadályozta eddig a lakóingatlanokból való kilakoltatásokat. Meg kell ugyanakkor fontolni azt is, hogy mennyire és meddig szabad a gazdasági élet egészséges működését biztosítani hivatott zálogjogi és végrehajtási szabályok érvényesülését mesterségesen korlátozni, és milyen módon, hogy ez ne legyen kontraproduktív a hitelezést illetően, és ne is ösztönözzön a magánszemélyek felelőtlen eladósodására.

Számos megoldás született már erre a szociális szempontokat a piacgazdaság működtetésében Magyarországnál régebben érvényesíteni igyekvő országokban. Ezeket érdemes lenne megvizsgálni, és a hazai adottságok figyelembe vételével szabályozott, minden érintett fél számára kiszámítható, az adósságok megfizetésére ösztönző, de a teljesíthetetlen kötelezettségektől való mentesülést is lehetővé tevő szabályozást alkotni. Egy improvizálni kénytelen kormányzat, a hiteleket meggondolatlanul felvevő fogyasztói réteg és a hiteleket meggondolatlanul kihelyező bankszektor ugyanis nem szolgálhatja az ország érdekeit, fejlődését.