Az államadósság forintösszege minden évben növekszik. 2009 végén 20450 milliárd, egy évvel később 21777 milliárd forint volt, és az Országgyűlésnek benyújtott 2013-as költségvetés szerint a jövő év végén már 23962 milliárd lesz. Persze ezek a számok így nem mondanak túl sokat, inkább csak fenyegetően hangzanak – a mindenkori ellenzék politikusai szeretik ismételgetni őket.Közgazdasági szempontból ésszerűbb az államadósság alakulását a bruttó hazai termék (reál-)
növekedése(csökkenése) és az infláció figyelembe vételével vizsgálni. Erre két módszerünk is van. Az egyiket magától a kormánytól kölcsönözzük.
A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvényről van szó, amelynek 4. szakasza szerint az államháztartás egyenlegét annak szem előtt tartásával kell tervezni, hogy az „államadósság megelőző évhez … viszonyított növekedési üteme ne haladja meg a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott, a költségvetési évre várható infláció és bruttó hazai termék reál növekedési üteme felének a különbségét.” Sokan gondoljuk úgy, hogy ennél az adósságszabálynál jobb volt a még 2008-ban törvénybe iktatott és az itt idézett törvénnyel eltörölt korábbi szabály, de maradjunk ennél.
Ábránk mutatja, hogy ezt az – akkor még persze nem létezett – szabályt a Bajnai-kormány teljesítette, sőt túlteljesítette a 2009-es rendkívül nehéz évben, amikor a GDP nálunk 6,8 százalékkal, a szomszéd országokéhoz mérhető mértékben (Romániában 6,6, Szlovákiában 4,9, Szlovéniában 8 százalékkal) csökkent. Ezzel szemben az Orbán-kormány csak az idén szándékozik ugyanezt (túl)teljesíteni: nem teljesítette az elmúlt két évben, és a költségvetési törvényjavaslat szerint jövőre sem fogja. Sőt a 2014-es (választási) évet is már jó előre „tehermentesítették”, mert a szabályt az azt tartalmazó törvény szerint csak 2015-től kell alkalmazni.
Végül, ugyancsak a GDP-változás és az infláció figyelembe vételével úgy is vizsgálható az adósságállomány alakulása, hogy az év végi adósságállományt az adott évi (nominális) GDP százalékában fejezzük ki. Ez a (gyakran alkalmazott) ráta első pillantásra nagyobb részben jó képet mutat a kormányról: 2010-ben ugyan nőtt (79,8-ról 81.4 százalékra), de tavaly és az idén csökken (az év végére 78,4 százalékra), és a csökkenés jövőre is folytatódik (78,1 százalékig). Csakhogy itt van egy turpisság. Tavaly a kormányzat a magánnyugdíj-alapokból államosított a GDP több mint tíz százalékának megfelelő összeget.
Az ígéret szerint ezt a nyugdíj-részt az érintettek e az államtól fogják megkapni. Igaz, hogy az „államadósság”, ahogyan azt mi (az Európai Unió statisztikai hivatalának módszertanát követve) számoljuk, nem foglalja magában az állam jövőbeni nyugdíjfizetési kötelezettségét. De komolyan mégsem tagadható az, hogy ezeknek az alapoknak az eltüntetése miatt az állam adóssága nőtt a GDP kb. 10 százalékával – lényegesen többel, mint amennyivel az előbbi adatok szerint csökkent, illetve 2009-2013 között összesen csökkenni fog. Kivéve persze, ha arra kívánnának utalni, hogy a kérdéses nyugdíj-részt mégsem tekintik kifizetendőnek. De az már egy másik történet lenne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.