Vérfürdő

A Volkswagen konszern pedig megtette, miután Sergio Marchionne, az Európai Autógyártó Szövetség (ACEA) elnöke kijelentette: „vérfürdő zajlik az európai személyautó-piacon a fogyasztói árak, és vérfürdő az árrések terén”. Ráadásul – nem elsőként és nem egyedül – megkérdőjelezte a VW európai árpolitikáját. Marchionne arról ismert, hogy harcosan kiáll az általa vezetett Fiat–Chrysler-csoport és – ami különösen fontos – az európai autóipar érdekeiért. Most mégis lemondásra szólítják föl, mert átlépett egy láthatatlan, de annál fontosabb határvonalat. Eddig sem voltak nagy puszipajtások az (európai) autógyártók, hiszen a verseny egyre élesebb. Most azonban elszakadt a cérna, olyannyira, hogy a Volkswagen-csoport megfontolja, maradjon-e az ACEA tagja.

Ne higgyük, hogy ez gyerekes adok-kapok a homokozóban, mert vérfürdő várható az iparágban a foglalkoztatások terén is. Miután az eurózónában egyre kevesebb autó kel el, elemzők szerint a veszteséges gyártóknak nem marad más választásuk, mint a termelőegységek bezárása és takarékoskodás a béreken. Szakértők úgy tartják, hogy a két leggyengébb láncszem – az Opel és a Peugeot–Citroen – életben maradása függhet ettől.

Amerikai elemzők eközben nem kis kárörömmel mutatnak rá, hogy kidobott pénz volt az a mintegy 30 milliárd euró, melyet az európai kormányok a roncsautóprogramokba öltek. Ahelyett, hogy mesterségesen fogyasztást generáltak, ezt a pénzt inkább az iparág racionalizálására kellett volna szerintük fordítani, ahogy ezt Washington keresztülverte a detroiti nagy hármason. Kérdés, az európai politikusok most miként reagálnak a gyártók újabb vesszőfutására: megpróbálnak ismét mentőövet dobni nekik, vagy lazítanak végre a cégeket gúzsba kötő szabályokon.