"A németeknek persze könnyű"

A legújabb makrogazdasági adatokat relatívan kell értékelni. Ha például a magyar, a görög vagy a spanyol mutatókat a népkarakterisztikai együtthatóval súlyoznánk, mindjárt másképpen nézne ki a GDP- vagy az államadósság-rangsor. A német gazdaság még mindig képes a növekedésre. Ennek oka, hogy exportja húz, mégpedig Ázsia felé. Persze könnyű nekik, termékeik megbízhatóak, üzletembereik kiszámíthatóak. Próbálnának meg rossz minőségű árut eladni saját szakállra dolgozó, faragatlan bizniszmenekkel.

És könnyű nekik jó kapcsolatokat kialakítani Kínával úgy, hogy politikusaik felkészültek, türelmesek és a kölcsönös előnyökre törekszenek. Ha tudnák, mennyivel nehezebb ugyanez néhanap odalátogató vezetőkkel, akik mindjárt kölcsön is kérnek, és légből kapott terveket szövögetnek nem létező kínai beruházókkal.

A német államháztartás ismét pozitív egyenleggel zárta a fél évet. Ja, fegyelmezett adófizetőkkel ki ne tudná ugyanezt? Könnyű egy államnak, ahol az emberek válság idején megtakarítanak, visszafogják fogyasztásukat, és befizetik a csekkeket. Próbálna a német állam idejönni, és... Nem is folytatom.

Az mindenesetre érdekes, hogy a válság vesztesei, akik féktelenül eladósodtak, most hirtelen a németeket kezdik utálni amiatt, hogy csak feltételekkel segítenek a bajban. A német- vagy tágabban: EU-ellenes szólamok valójában a tükörnek szólnak. A megoldást pedig éppen a németekkel és az EU-val együtt kell megtalálni, nem kétes azeri kalandokkal.

A német és a skandináv gazdasági kultúra – melyhez irigykedve méri magát Európa – csak részben genetikai vagy történelmi adottság. Megtanulható, követhető, sőt ki is kényszeríthető. Olyan állam kell hozzá, amelyet elhivatott, tisztességes vezetők irányítanak, akik maguk is jó példával járnak elöl.