Demszky és Tarlós sem élt a nagy eséllyel

„Lakossági panaszok miatt be kellene zárni a Liszt Ferenc repülőteret vagy a Keleti pályaudvart? Hiszen azokra a létesítményekre jóval több panasz érkezik, mint a kikötők ellen. Az I. kerületi önkormányzat visszavonta a parthasználati engedélyeket, de megoldódott-e a probléma azzal, hogy az egyik partról áttolták a másikra, egyik kerületből a szomszédos kerületekre?” – teszi fel a kérdést lapunknak küldött e-mail­jében Somlóvári László, egy érintett szállodahajó kapitánya, akinek blogbejegyzését az Index pénteken felkapta. A portálnak Blázsovics Lívia, az I. kerületi önkormányzat sajtóreferense elmondta: a zaj és a füst mellett további probléma, hogy a közlekedés sincs megfelelően megoldva, a leszálló utasok kígyózó sorokban botladoztak az alsó rakparton, nehezen tudtak átkelni az úton, buszaik pedig gyakran feltartották a forgalmat.

Tátom a számat: erről talán az a cég tehet, amelyik évente 3 millió forintot fizetett az önkormányzatnak csak azért, hogy a kikötőpallót partra dobhassák?

Az Európa valamennyi folyóján hajózó Somlóvári szerint a fővárosnak kellene a kezébe vennie a kikötőüzemeltetést, ahogy azt minden nagyvárosban tapasztalja. Városi tulajdonú társaságnak kell végeznie a beruházást, a fejlesztést és az üzemeltetést. A befektetés sokba kerül, de a busás haszon hosszú távon garantált. Egy hajó évente – a kikötések számától függően – csak kikötői díjakra és illetékekre 4–7 millió forintot költ, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyit hagynak a parton a szállodahajókkal érkező tehetős utasok.

A kapitány azt mondja: egy egynapos tanulmányi kirándulás a bécsi kikötőparton hatalmas tanulságokkal szolgálhatna az illetékesek számára.

A Budapest-koncepcióról ehhez annyit tennék hozzá: volt egy főpolgármesterünk húsz évig, aki egy évszázadra meghatározhatta volna a főváros arculatát és közlekedését, de sajnos sem ő, sem utódja nem egy Podmaniczky Frigyes.