Az ügylet miniszterelnök általi megjelölése kissé pontatlan, ugyanis az államnak abban az értelemben nincs mit visszavásárolnia, hogy el sem adott semmit: a német cégnél lévő gáz-nagykereskedelem és -tárolás 2006-ig az akkor csak 11,7 százalékos állami (ÁPV) ellenőrzésű Molé volt. Utóbbi ez idáig nem jelezte, hogy visszaszerezné a nevezett eszközöket, főleg, hogy azóta már van saját gázkereskedő és -tároló cége is.
A lényeg persze nem ez, hanem a megjelölt tevékenység állami ellenőrzés alá vétele.
A terv már egy éve ismert, az pedig még régebben, hogy a kormány a stratégiai tevékenységeket és eszközöket maga akarja ellenőrizni. Az is, hogy sokkal nagyobb sugarú kört húzott meg a stratégiainak mondott eszközöknek, mint az elődje, és más piacgazdaságok példái szerint is jobb, ha bizonyos tevékenységeket magánál tart az állam.
Mégsem ígérkezik könnyűnek, de még teljesen megokolhatónak sem a küszöbön álló államosítás. Nem látszik, hogy mit kapnak az egymilliárd euró körüli vételárat összeadó adófizetők. Olcsóbb gázt aligha, a stratégiai eszközök állami tulajdonlásának nem is az árak lenyomása a célja. Nagyobb gázbiztonságot sem, legalábbis nem tudni, minél nagyobbat, hiszen a gázválság idején a most kiszorítandó E.On és a jórészt magántulajdonú Mol is példaértékűen vizsgázott. A választ talán a korábbi visszavásárlások utáni sikertörténetek adják, de ilyen vagy nincs, vagy még korai számon kérni.
Ettől még lehet jó lépés kivásárolni az E.Ont. Merhetünk nagy állami gázipari tevékenységet is álmodni, a gond az, hogy egyelőre csak az ára látszik, a hozadéka nem. Az állateledelgyár legalább már áll.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.