Nyugtató utánrendel

A zuhanó forgalom ellenére az életképes magyar középvállalatok számára a BÉT jó választás lehet a tőke­bevonáshoz.

Ha valaki követte az elmúlt hónapokban a Budapesti Értéktőzsde forgalmát, akkor jó esélye volt egy egyre fokozódó dep­resszióra. A forgalom, mely hónapok óta esik, mint a kő, az orosz válság és a dotkomlufi utáni legrosszabb hónapokat idézi. A 2012. júliusi forgalom már alig haladta meg a 2003. márciusit, a brókercégek vezetőinek nagy része már rég utánrendelt nyugtatóból.

A tőzsde viszont továbbra is megkerülhetetlen tényező a valóban életképes és növekedni akaró vállalkozások számára. A banki hitelezést ugyanis el lehet felejteni, a pályázati rendszer pedig már bejáratódott: aki tudott, eddig is élt vele, aki nem, ezután sem fog.

A főként régiós és nyugdíjpénztári hatások miatt eső tőzsdei forgalom okán ma a BÉT egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy jelentős nagyvállalat (kis magyar multi) megjelenjen rajta. Ha nem is egy OTP- vagy Mol-méretű cégre gondolunk, de jelenleg egy 50–100 milliárd forintos tőkéjű cég bevezetése sem vonzó lehetőség a tulajdonosoknak. Az érdemi közkézhányad és forgalom kialakulásához legalább a vállalat tőkéjének 0,5 százaléka meg kellene hogy forduljon naponta a piacon (a Mol esetében ez jelenleg 1 százalék, az OTP-nél 5 százalék körül mozog). Ha ez nem teljesül, gyakorlatilag illikvid a papír. Egy 50 milliárdos cég esetében a napi 0,5 százalékos forgalom 250 millió forintot jelent. Egy magyar nagyvállalatnak ezt a szintet kellene elérnie, hogy az intézményi szereplők számára érdekessé váljon.

A nemzetközi befektetők nem nagyon keresik a magyar piacot, a hazai alapok és kisbefektetők pedig egyszerűen nem tudnak megfelelő likviditást biztosítani az ilyen méretű vállalatoknak. Nem véletlen, hogy a magyarországi tőzsdei bevezetések kapcsán már évek óta többször hírbe hozott cégek végül nem jelentek meg a BÉT-en: 50–100 milliárdos méret fölött a mai magyar tőzsde túl kicsi.

Konzerválódik a mostani állapot? Egyáltalán nem biztos, csak helyén kell kezelnünk a BÉT-et: kisméretű helyi börze az európai tőzsdék egyre szorosabban összekapcsolódó hálózatában, amely egy tízmilliós ország méretéhez, piacához és igényeihez igazodik. Egy apró belépési pont mint egy vidéki takarékszövetkezet. Kicsi, de a környékről mindenki oda jár. Ezért tökéletesen alkalmas arra, hogy az ország tőkepiacát erősítse. A BÉT, melyen román, bolgár, szlovák, vagy osztrák vállalatok bevezetésére hiába várunk, tökéletes továbblépési pont lehet azoknak az 5-10-15 milliárdos tőkéjű magyar középvállalatoknak, amelyek hosszú munkával nagyvállalattá akarnak nőni. Ha a magyar tőzsde képes a következő évtizedben évi 4-5 stabil középvállalatot bevezetni a kereskedésbe, ez a mennyiség már ismét izgalmassá tudja tenni a magyar piacot.

A BÉT nyújtotta előnyök a lokalitásban mutatkoznak meg. Először: a magyar középvállalatok néhány tőzsde kivételével abszolút vonal alattiak még Európában. Másodszor: noha közeledtek egymáshoz az európai jogrendszerek az elmúlt években, de egy kinti bevezetés során továbbra is ismeretlen tőkepiaci, -felügyeleti és tőzsdei szabályoknak kellene megfelelni. Harmadszor: külföldön nincsenek meg azok a személyes kapcsolatok, amelyek egy forgalmazói szerződés megkötéséhez szükségesek. Végül, de talán a legfontosabb: a távolság és a méret miatt a szóban forgó magyar cégek külföldön teljesen ismeretlenek, és az inkább biztosra játszó tőkepiaci szereplők nem mennek bele egy ilyen üzletbe.

Ha 5-6 évente majd tőzsdére megy egy-egy nagyobb magyar vállalat, nem biztos, hogy a BÉT-et választja, sokkal nagyobb az esélye, hogy Londonban, Frankfurtban, Varsóban vagy Bécsben fog végül kikötni. De a helyi kapcsolatok és méretek miatt a magyar középvállalatoknak továbbra is a BÉT a megfelelő választás. Ha az ilyen cégek – nem az 1 milliárd alattiak! – elkezdenek szaporodni a BÉT-en, akkor van esély arra, hogy néhány nagyvállalatunk végül mégis Budapestet választja.

A BÉT nyújtotta előnyök a lokalitásban mutatkoznak meg.