Talán az tett jót a piacoknak, hogy a politikusok szabadságra mentek

Miután korábban azt láttuk, hogy a piacot jelentős részben – a vállalati vagy makroadatoknál is sokkal inkább – a politikai döntések és bejelentések mozgatták, felmerülhet a kérdés: talán az tett ilyen jót a piacoknak, hogy a politikusok is szabadságra mentek? Elsőre az ember hajlamos egyetérteni, főleg, ha azt vallja, hogy egy politikus mindig több problémát okoz, mint amennyit megold.

 Akárhogy is van, kérdőjelekből biztosan nem lett kevesebb a nyári hónapok alatt, és ezek közül több is meghatározó tőkepiaci tényezővé nőheti ki magát az ősz folyamán. A Gazdasági és Monetáris Unió intézményi fejlődése olyan lassan halad, hogy az már kezdi felőrölni a befektetők idegrendszerét. A következő hetekben minden bizonnyal felerősödik a zaj. A német alkotmánybíróság a hónap közepén fog dönteni az Európai Stabilitási Mechanizmus alkotmányosságával kapcsolatban. Negatív döntés esetén újabb alacsony valószínűségű extrém forgatókönyvben találjuk magunkat, ezzel ugyanis a válságkezelés egyik fontos eszközét semmisítenék meg.

Ám a pozitív döntés is csak nagyon rövid távon elegendő az eurózóna dezintegrációjának megállításához. További kérdés, hogy mennyire képes az Európai Központi Bank (EKB) bővíteni válságkezelő eszköztárát a hitelező országok politikusai, illetve a legnagyobb „részvényes” Bundesbank ellenállásával szemben. Az EKB-n belül egyre erősödik az a nézet, hogy nehéz lesz az euró stabilitásán őrködni úgy, hogy a piac folyamatosan megkérdőjelezi az euróövezet létjogosultságát, és ez a mostaninál sokkal komolyabb szerepvállalást indokol az eurózóna állampapírpiacain. Ezzel szemben a németek szerint a tagállamok csődkockázatát nem szabad szétteríteni a valutaövezetben. Álláspontjuk ugyanakkor nehezen érthető azok után, hogy az EKB a TARGET2 elszámolási rendszerben már most is nagyjából hasonló mennyiségű forrást biztosít a periféria bankrendszereinek, mint amennyi magántőke elhagyta ezeket a piacokat.

A korlátlan finanszírozással való visszaélést értelemszerűen szankcionálni kell, és ennek módja, illetve részletkérdései az eddigiekhez hasonlóan folyamatosan ömlenek majd a hírekből a következő hetekben. A görögök például enyhítést kérnek kiigazítási programjukban, miután a gazdaság teljesítményében idén is súlyos a visszaesés. A konfliktus borítékolható: már a napokban folynak erről egyeztetések, döntés viszont csak a trojka szeptemberi látogatásán várható. Bár az eurózónából történő kilépés/kizárás nem lehetetlen, jelenleg nem is valószínű, legalábbis amíg a görög oldalról megvan az együttműködési hajlandóság.

A görög kérdés mellett nem dőlt még el, hogy Spanyolország folyamodik-e újabb pénzügyi csomagért, sőt újabban Szlovénia is ott van a potenciális jelentkezők listáján, a posztszocialista országok közül elsőként. A befektetések terén továbbra is csak nagyon rövid távú, taktikai ajánlások fogalmazhatók meg, a helyzet alakulása ugyanis bőven ad majd okot heves piaci mozgásokra. A nagyobb trendekre egyelőre várni kell. Ha az európai válságkezelés sikeres lesz, akkor ez egy emelkedő trend lesz a kockázatos eszközökben a jelenlegi rendkívül olcsó szintekről. Ellenkező esetben ugyanez a helyzet, csak ez a trend az eurózóna felbomlása utáni még olcsóbb, soha nem látott szintekről indul majd.