Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Fed a közeljövőben elindíthatja a QE3-at. Az augusztus végén tartott Jackson Hall-i konferencián Ben Bernanke már jelezte, hogy az eddigi tapasztalatok szerint egy ilyen szintű jegybanki stimulus költségei kezelhetők, a gazdaságra kifejtett hatásai pedig jótékonyak. Nem sokkal később az Európai Központi Bank is bejelentette, hogy hamarosan elindítja kötvényvásárlási programját. A két bejelentés kimozdította a piacokat augusztusi holtpontjukról, a következő negyedévben újabb emelkedő trend alakulhat ki a tőkepiacokon.
Hogy milyen hatást gyakorolhatnak a Fed intézkedései az amerikai és a globális gazdaságra, az egyelőre csak találgatás tárgya, de az elméleti közgazdaságtan szerint javuló fundamentumokra számíthatunk. A pénz kínálati oldalának bővítése a rekordalacsony alapkamat mellett inflációt gerjeszt, ami a kockázatos eszközárakat – a befektetési hajlandóság növekedése mellett – fölfelé mozgathatja. A mennyiségi lazítás révén az amerikai vállalati szektor könnyebben tud majd hitelhez jutni, ami pedig a foglalkoztatottság bővülésével járhat.
A gazdasági teljesítőképesség várható bővülése miatt a figyelem azonnal az ipari és nemesfémekre összpontosult a határidős piacokon. Az árak jelentős mértékben emelkedtek: az ezüst augusztus 31. óta közel 13 százalékkal drágult, a 30 dollár/unciás árszintről 34 dollárig emelkedett a jegyzés. Az arany és réz is erősödött, az augusztus végi szintekhez képest mindkét fém árfolyama 7,5 százalékkal értékelődött fel a határidős tőzsdén. Az inflációs félelmeknek és a bővülő keresletnek köszönhetően a folyamat nem fog megállni a közeljövőben, a befektetési célú tőke koncentráltan csapódhat le az árupiacokon, jelentős emelkedést okozva ezzel a nyersanyagárakban.
Ez a réz esetében a négydolláros árszinteket jelentheti, szemben a jelenlegi 3,6 dollárral, míg az ezüst könnyen elérheti a 36-38 dolláros szinteket. Az arany esetében a jegybanki aranytartalékok további bővítésével is számolhatunk, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a nemesfém árfolyama újra eléri az 1900 dolláros szinteket. Jelenleg az ezüst árfolyama 33,50 dollár, míg az aranyé 1733 dolláron áll. Ezeknek a folyamatoknak a lefolyási ideje megközelítőleg két-három hónap lehet.
Ha arra szeretnénk választ kapni, hogy a tőkepiac miként reagál hosszabb távon egy ilyen jegybanki beavatkozásra, akkor a legegyszerűbb, ha a QE2 bejelentése utáni időszakot vesszük szemügyre. 2010-ben a program bejelentése után a tőkepiaci eszközök árfolyama emelkedésnek indult.
Az ezüst ára például 20 dollár alatti szintről 35 dollár fölé emelkedett, az arany jegyzése pedig 1200 dollárról 1900 dollárig. A kőolaj is kitört a 80 dolláros szintről, a WTI hordónkénti ára rövid idő alatt 100 dollár fölé szárnyalt. A tőzsdeindexek is észak felé indultak: az S&P 500 1200 pontról elrugaszkodva meg sem állt 1400-ig. A tőkepiacok tehát egyértelműen pozitívan fogadták a Fed lépését.
A mennyiségi lazítás jelenleg szinte biztosra vehető. Komolyabb inflációs nyomás nincs, az amerikai államháztartást ráadásul segítené is egy erőteljesebb pénzromlás, ugyanis így a költségvetési hiány csökkenhetne. Arra azonban fontos figyelni, hogy a nyersanyagárak az intézkedés hatására ne szálljanak túlzottan el, ugyanis ez veszélyeztetné a vállalatok profitabilitását, mivel a program éppen a fő célját nem érné el.
A kérdés egyelőre az, hogy Bernanke nyilatkozatát követően a Fed mikor tesz konkrét bejelentést. Egyelőre kétséges, hogy a jegybank az elnökválasztás előtt beavatkozna a gazdaságba, ebben az esetben ugyanis sérülhetne a Fed féltve őrzött pártatlansága. Kérdés továbbá a program mérete is, az, hogy mekkora mozgástere lesz a jegybanknak a lazításra. A tőkepiaci szereplők figyelmét jelenleg ezek a kérdések kötik le.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.