Az állam be akarja törni a titokszoba ajtaját

Vegyünk egy aktuális példát. Érdeke-e az embereknek, a szavazóknak, az adófizetőknek, hogy állami tulajdonú mobiltelefon-társaság működjön az országban? A gazdaságfilozófiai iskolák órákig vitatkozhatnak ezen. De tegyük fel, vannak a szabadpiaci körülmények között is olyan érvek, amelyek szerint igen. Nos, ez esetben érdeke-e az adófizetőknek, hogy ez a cég jól működjön, piacvezető pozíciót foglaljon el? Nyilván érdeke. Érdek-e, hogy az állam minden lehetséges eszközzel segítse saját cégét, még úgy is, hogy törvényi erővel gazdasági és üzleti titkokat csikar ki a konkurens cégektől? A logikát folytatva érdeke. És e logika, amely a jelek szerint nem áll távol a mostani kormány döntéshozóitól, nagyon könnyen eljuthat odáig, hogy valójában csak az állam cégek sikerében érdekelt az állam.

Navracsics Tibor előterjesztéséről van szó, amely szerint a jövőben a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal minden vállalat gazdálkodását ellenőrizhetné, amelyben az állam közvetlenül vagy közvetve részesedéssel bír. Beleértve gazdasági és üzleti titkokat is

Az államot mindig is élénken foglalkoztatták a nagy magánvállalatok belső ügyei. Talán csak azért, hogy biztos legyen benne: minden a törvények szerint zajlik. Talán azért, hogy az ott felnövő és kiteljesedő erőcsoportokat kordában tudja tartani. Talán azért, hogy az aktuális államhatalomhoz kötődő erőcsoportokat  helyzetbe hozza. Sok eszköz létezik erre, szerverlefoglalástól törvénymódosításig. Mol, Richter, Magyar Telekom – hiába az állami résztulajdon, az állam nem lát bele a kártyákba.

Most megpróbálja: be akarja törni a titokszoba ajtaját. Visszatérve a filozófiához: biztos, hogy ez az állam polgárainak érdeke?