Elvesztett vonzerő

 A pesti tőzsde forgalma 50 százalékkal csökkent tavaly óta, és voltak hónapok, amikor éves összevetésben még ennél is durvább forgalomcsökkenést tapasztaltak.  Az okok eléggé nyilvánvalóak. A magyar részvényeket főleg a külföldi befektetők vásárolják, ők pedig egyre bizonytalanabbak az árfolyamok alakulásával kapcsolatban. Az OTP tipikus makropapír, amit alulsúlyoznak, amíg nem látnak valamilyen javulást hazánk gazdasági kilátásait illetően, például amíg meg nem születik a megállapodás az IMF-fel.

A többi részvénnyel kapcsolatban már az alacsony likviditás miatt is finnyásak lehetnek a nagybefektetők, és akkor még mindezek tetejében ott van a politikai kockázat.

A magyar költségvetési politika egyik sajátossága, hogy a rendre több száz milliárd forintos lyukakkal készülő büdzsét olyan szektorok profitjával igyekszik betömni, amelyek legnagyobb hazai képviselői tőzsdén jegyzett cégek, ezek árfolyama viszont a kétségbeesett intézkedések után nagyot szokott zuhanni. Kinek van egy ilyen részvényre szüksége? Sztori sincs a magyar piacon, a legutolsó papír, amelyben sokan fantáziát láttak, az E-Staré volt, a szépreményű társaságot azonban a csőd szélére juttatták a pocsék fizetési morálú önkormányzatok.

Egyelőre tehát a Budapesti Értéktőzsdén nem sok vonzó árut lehet találni. A forgalom élénkülésében persze lehet reménykedni, vélhetően jót tenne a piacnak, ha végre megszületne a megállapodás a valutaalappal, és az is növelheti a forgalmat, ha bevezetik az új kereskedési rendszert, a Xetrát, amelyen keresztül a nagy külföldi pénzügyi csoportok is megjelenhetnek közvetlenül a tőzsdén. Ez azért is fontos lenne, mert egy jól működő tőkepiac sokat segíthetne a magyar vállalkozásoknak az oly nehezen megszerezhető tőke vagy más forrás bevonásában.