EU-biztos: a kis bankok is veszélyeztethetik az egész pénzügyi rendszert

Öt évvel a pénzügyi válság kirobbanása után Európa gazdasági és politikai helyzete változatlanul törékeny. 2012-re Európában enyhe recessziót valószínűsítenek, a munkanélküliség folyamatosan emelkedik. A deficitcsökkentésen túlmenően el kell indítanunk egy 120 milliárd eurós befektetési programot, és el kell mélyíteni az egységes belső piac megteremtésére irányuló együttműködést, hogy szabadjára lehessen engedni a növekedési potenciált.

Szükség van azonban további strukturális intézkedésekre. Az Európai Uniónak fel kell számolnia az egyes tagállamok és azok nemzeti bankrendszere közötti negatív visszacsatolás mechanizmusát. 2008 és 2011 között az unió adófizetői 4500 milliárd euróval segítették meg a bankokat.

Immár konszenzus van azt illetően, hogy az euróövezet 17 tagállamának bankunióra van szüksége. Az Európai Bizottság egységes szabálykönyvet javasolt a tőkemegfelelési mutatókra és a tagállami betétbiztosítási alapok közötti kölcsönös támogatás megteremtésére, a csődbe jutott bankok felszámolására vonatkozóan pedig olyan szabályozást, amely a fő terhet a részvénytulajdonosokra és a hitelezőkre helyezi, nem pedig az adófizetőkre.
Az állam- és kormányfők június 29-én elkötelezték magukat az euróövezeti bankok egységes, európai felügyeleti rendszerének kialakítása mellett. Ez mind a pénzügyi stabilitás, mind a közpénzek kezelése szempontjából jó hír: a közös felügyelet létrehozásával az ellenőrzés hitelesebb és részrehajlástól mentes lesz, ami fontos is, ha a bajba jutott bankok menedzseléséről és újraindításukról van szó.

Az Európai Bizottság által előterjesztett szabályozás-tervezet kulcsfeladatokat szán az Európai Központi Banknak (EKB). Ezt az indítvány mielőbb ki kell egészítenie, illetve jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a miniszteri tanácsnak, hogy lehetővé váljon az Európai Stabilitási Mechanizmus aktiválása, és előbbre akarunk jutni a bankunió többi lényegi pillérének kiépítésében is. Néhány területen további teendők vannak hátra.
Az új felügyelet hatásköre. Egyes tagállamok a rendszer szempontjából legfontosabb bankokra korlátoznák az európai felügyelet jogkörét. A bizottság ezzel szemben az euróövezetben működő 6 ezer pénzintézet mindegyikét bevonná a rendezésbe, mert lehetetlen a „rendszer szempontjából fontos” kört definiálni. A Northern Rock, a Dexia vagy a Bankia bukása intő példa volt, hogy a kis- és közepes méretű bankok képesek veszélybe sodorni az egész pénzügyi rendszert. Az pedig veszélyeztetné a stabilitást, ha az ugyanazon piacon működő bankok kétféle felügyelet alá tartoznának.

Az eurózónán kívüli tagállamok részvétele. A bizottság javaslata az EKB-ra ruházná az eurózóna összes bankja feletti felügyelet jogát. Az övezeten kívüli országok számára a tervezet lehetővé teszi, hogy önmagukat önkéntesen alárendeljék az EKB hatósági jogköre alá. Az uniós szerződések alapján azonban az eurózónán kívüli államok csak nehezen kaphatnak teljes szavazati jogokat. A magam részéről nem látom akadályát, hogy ezek az országok is teljes joggal vehessenek részt az euróövezeti felügyeleti rendszer döntéseinek alakításában, egy jogi szempontból elfogadható megoldás kimunkálásához azonban nagyfokú kreativitásra van szükség.

A nemzeti felügyeletek szerepe. Az Európai Tanács egyértelmű paradigmaváltás mellett döntött: a hatásköröket az EKB-hoz kell áthelyezni. A jelenleg is folyó tárgyalásokon még van ugyan lehetőség az európai szintű és a nemzeti felügyeletek szerepének finomhangolására, de a végső hatósági jogkörnek azonban az EKB-nál kell maradnia.
EU-tagállamok, amelyek nem jelentkeznek be az egységes felügyelet alá. Ezek az országok aggályaikat fejezték ki az EKB-hez kerülő új jogkörökkel kapcsolatban. Különösképpen megkérdőjelezik az EKB szavazati jogait az Európai Bankhatóságban, amelynek továbbra feladata lesz a 27 tagállam összességére kiterjedő, egységes szabályrendszer összeállítása és a felügyeleti eljárások konvergenciájának elősegítése.

Az EKB ellenőrzési jogköreivel kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság. Az EKB-nak új szerepköre ellenére is meg kell őriznie teljes monetáris politikai függetlenségét. Ezért kulcskérdés, hogy a tagállamok törvényhozó testületei miként vehetik ki részüket a felügyeleti döntések ellenőrzéséből.

Időzítés. Egyes EU-tagállamok szerint a bizottság javaslata a 2013 eleji hatályba lépést illetően túlságosan becsvágyó. Az egységes felügyelet ugyanakkor előfeltétele lenne a bankok – ESM általi – közvetlen feltőkésítésének. Az EKB általi felügyelet kezdetben – 2013 januárjától – azokra a bankokra terjedne ki, amelyek közpénzekből eredő támogatást igényeltek vagy kaptak. 2013 júliusában kerülnének a közös felügyelet alá a rendszer egésze szempontjából fontos nagybankok. A többi pénzintézet 2014 elején válna az új mechanizmus részévé.

A bankunióhoz hasonló nagy projekteknél teljesen normális intenzív vita. Németország, Finnország és Hollandia például helyesen hangoztatja, hogy a gyorsaság nem mehet a minőségé rovására. A tagállamoknak azonban ragaszkodniuk kell a júniusban vállalt kötelezettség teljesítéséhez, és időben meg kell állapodniuk ahhoz, hogy az új mechanizmus 2013 elejétől fokozatosan hatályba léphessen.

A szerző az Európai Bizottság belső piacért és szolgáltatásokért felelős biztosa