Külügyi államtitkár: fokozni kell az uniós gazdasági együttműködést
Már Frédéric Bastiat francia gondolkodó is megállapította a 19. század első felében, hogy ha az áruk nem léphetik át a határokat, akkor a katonák teszik majd meg. Európa II. világháború utáni fejlődésének záloga annak felismerése volt, hogy a béke és a stabilitás megteremtésének leghatékonyabb eszköze a gazdasági együttműködés, amely az európai integráció létrejötte óta a tagállami politikák egyre több területén, egyre mélyebb közös munkában nyilvánul meg.
Megteremtődött előbb az áruk, majd a munkaerő, később a munkavállalók családtagjai, majd a diákok, végül szinte valamennyi személyi kör szabad mozgásának a feltételrendszere. Kimondtuk a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának alapelveit, és első lépésként biztosítottuk a pénzügyi szolgáltatások szabad áramlását.
Ezzel együtt nyilvánvalóvá vált, hogy a belső piaci szabadságjogok első lépcsőjére érve nem állhatunk meg. Európai jóléte és versenyképessége sokkal szélesebb körű és sokkal mélyebb kooperációt igényel, prosperitása nem képzelhető el gazdaságpolitikai koordináció, a közös pénz és a közös külső határok, illetve a közös külpolitika nélkül. A Maastrichti, az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződés elfogadása bizonyította: hatékonyan, az unió alapértékeit betartva el tudjuk érni ezeket a célokat.
Az egységes piac számos előnyét látjuk mindennapi életünkben is. Azzal, hogy határellenőrzés nélkül utazhat bárki vagy tanulhat, illetve vállalhat munkát másik uniós tagállamban, már mindenki tisztában van. Ezt segíti a szakképesítések vagy diplomák külföldi elismertethetősége, a hazatérést pedig megkönnyíti, hogy a külföldi munkavállalást követően megszerzett nyugdíjjogosultságot hazájukba visszaköltözve is élvezhetik az emberek. Betegség esetén az európai egészségbiztosítási kártyával külföldön is a hazai társadalombiztosítási jogosultság alapján lehet igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. De a pénztárcájukon is érezhetik a változásokat az uniós polgárok: a mobiltelefonos barangolási díjak 70, a légiközlekedési viteldíjak 40 százalékkal csökkentek átlagosan az utóbbi időszakban, köszönhetően az egységes piacnak.
De még csak „barangolni” sem kell az előnyök kiaknázásához. Az unió fogyasztóvédelmi szabályai alapján a fogyasztók a más tagállamból a világhálón keresztül rendelt termékekkel kapcsolatos jogaikat is érvényesíthetik. A sort még hosszan lehetne folytatni, de úgy vélem, nem túlzás kijelenteni, hogy nincs olyan európai polgár, akinek az életére ne hatna pozitívan az egységes piac.
A legtöbb ember ma már hajlamos arra, hogy adottnak vegye az egységes piac vívmányait. Azonban ahhoz, hogy a jövőnket meghatározó döntésekben megtaláljuk a helyes megoldást, érdemes visszatekinteni egy kicsit a múltba: mit is hozott az egységes belső piac a tagállamok gazdasága számára? A főbb mutatószámokat áttekintve azt látjuk, hogy az egységes belső piac 1992 óta 2,77 millió munkahelyet teremtett az EU-ban, a GDP-t pedig 2,13 százalékkal, 233 milliárd euróval növelte. Az EU-n belüli kereskedelmi forgalom az 1992-es 800 milliárd euróról 2010-re 2800 milliárd euróra nőtt, míg a harmadik országokba irányuló export az unió GDP-jének 8 százalékáról annak 12 százalékára emelkedett. A közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke az 1992-es 64 milliárd euróról 2010-re 260 milliárd euróra nőtt, bár a gazdasági visszaesés előtt a 730 milliárd eurót is elérte.
Magyarország mind az áruk, mind a szolgáltatások területén az uniós tagállamok átlagánál nagyobb arányú EU-n belüli kereskedelmet bonyolít le. 2010-ben az EU-n belüli áruexport és áruimport együttesen a magyar GDP 101 százalékát tette ki az uniós átlagnak számító 68 százalékkal szemben. A szolgáltatáskereskedelem nem képvisel ilyen súlyt a magyar nemzeti össztermékben, de ez is meghaladja az uniós átlagot. A lehetőségekből azonban tudni kell profitálni. A kormány a versenyképességet javító ágazati stratégiáival ebben kíván segíteni a vállalkozásoknak.
Az immár négy éve elhúzódó gazdasági válság az integráció népszerűségét is megtépázta. Nekünk azonban realistának kell lennünk. Nem engedhetjük, hogy a válság feleméssze az egységes piacot. Ha például Hollandiában, vagy az Egyesült Királyságban a szabad mozgást veszélyeztető lépéseket fontolgatnak, a magyar kormány fellép ezek ellen. Mario Monti olasz miniszterelnök jegyezte meg nagyon találóan, hogy az egységes belső piac pontosan akkor a legszükségesebb, amikor a legnépszerűtlenebb.
A bajok forrása nem az egységes piac létében, hanem épp ellenkezőleg, annak befejezetlenségében keresendő. Most, hogy napirenden van az unión, illetve az eurózónán belüli gazdasági együttműködés elmélyítése, nagyon oda kell figyelnünk, hogy az építkezés során ne romboljuk le a polgárok számára hasznot hajtó elemeket. A válságra adott válaszok, az euró megmentésére irányuló erőfeszítések nem eredményezhetnek további törésvonalakat az eurót használó és nem használó tagállamok között, hisz az unió egyik legfontosabb növekedési tartaléka a belső piac. Munkahelyeket teremthet, ami a legfontosabb a kilábaláshoz. A kohéziós politika megőrzése szintén az egységes piac megfelelő működése miatt fontos, hiszen ezt azért hoztak létre, hogy csökkentse a fejletlenebb gazdaságok versenyhátrányát. Ez a gondolat határozza majd meg a magyar kormány álláspontját az unió többéves pénzügyi keretéről szóló november 22-23-i brüsszeli csúcstalálkozón is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.