Siralmas az e-útdíj tender - Azt hinnénk, hogy egy cégre írták ki

Azon még szép lassan mindenki túllépett, hogy az ÁAK első körben három munkanapot adott az aspiránsoknak, hogy kidolgozzák pályázatuk részleteit s eljuttassák azt az illetékeseknek, ami azonban az elmúlt 12 napban történt, az már a tragikomédia irányába tolja a történet műfaját (lehet, hogy a bohózat mégsem a legtalálóbb kifejezés a helyzet leírására).

Persze ha a pohár félig tele lenne, akkor azt mondanánk: a kiíró józanságát mutatja, hogy a három munkanapból végül tíz lett (legalábbis most éppen úgy tűnik), hiszen így a pályázók alaposabb munkát végezhetnek. Az optimista megközelítéssel mindössze annyi a gond, hogy időközben a technikai feltételek négyszer változtak (azaz átlagosan háromnaponta egyszer), a határidőt pedig három lépésben, szép fokozatosan tolták ki úgy, hogy néha még a potenciális pályázók sem tudták, mikor kellene leadni az anyagot. Így pedig, lássuk be, nem könnyű alapos munkát végezni.

Az ember gondolhatná azt is, hogy az egész tendert egyetlen cégre írták ki, és most éppen az utolsó ráncfelvarrásokat látjuk, de aztán rájön, hogy ez nem lehetséges, mert alig van olyan vállalat, amely képes teljesíteni az ágazati szereplők szerint is irreális feltételeket. Így aztán abbahagyja a gondolkodást, mert láthatóan mások sem töltik idejüket ilyen buta tevékenységgel.

A történet különösen azért siralmas, mert nem egy pohár tejet szeretnének venni az adófizetők pénzén: egy 42 milliárd forintos projektről van szó. Arról nem is beszélve, hogy ha a beruházás nem valósul meg időre, azaz a rendszer nem áll fel 2013. július 1-jéig, akkor a késés naponta cirka 400 milliós lyukat üt a jövő évi költségvetésen, amit valamilyen – várhatóan unortodox – módon be kell majd foltozni.
A pohár tehát nem félig teli, hanem inkább félig üres vagy tán egészen az – de lehet, hogy van, akinél már betelt.