Újabb megszorítások - A labda megint az IMF térfelén pattog

A magyar kormány, úgy tűnik, csak néhány napja szerzett tudomást az EU álláspontjáról (a friss uniós prognózis november 7-én jelenik meg). Az új csomag teljes egészében a bevételnövelést célozza, az előzővel együtt a 2013-as büdzsé utólagos kiigazításának mértéke eléri a GDP 2,5 százalékát. A standard fiskális multiplikátor-hatással számolva könnyen meglehet, hogy a gazdaság jövőre újra recesszióba kerül, a kabinet prognózisa – a korábbi 1,0 százalék helyett 0,9 százalékos növekedés 2013-ra – így optimistának tűnik. Ahogy saját, 0,7 százalékos – még a fiskális megszorítások előtti időkből származó – prognózisunk is.

A csomag inflációs következményeit nehéz számszerűsíteni, annyit azonban biztosan kijelenthetünk: erősödtek a felfelé mutató kockázatok. Természetesen mindez attól függ, hogy a változások milyen mértékben érvényesülnek a fogyasztói árakban, de az irány nyilvánvaló, és előfordulhat, hogy még az új, megemelt MNB előrejelzés (5 százalékos átlagos ráta) is hamarosan idejétmúlttá válik.

A tegnap bejelentett intézkedések összetétele nem valószínű, hogy elnyeri az IMF tetszését, különösen amiatt, hogy a kormány megszegte a bankoknak tett ígéretet a különadó jövő évi megfelezéséről. A kormány mindazonáltal a fiskális konszolidációt újra mindenek fölé helyezte, ráadásul gyorsan cselekedett, és nem tért vissza a jegybank megadóztatásának ötletéhez.

Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy az IMF és az Európai Bizottság eltérően fog reagálni. A gazdaságpolitikai mix messze nem ideális az IMF számára, különösen a banki különadó és amiatt, hogy a középpontban a bevételek növelése áll. A konszolidáció tekintetében viszont úgy véljük, Magyarország sokat tett azért, hogy megnyugtassa az Európai Bizottságot. Megítélésünk szerint a megszorítás inkább túlságosan nagy.

Az IMF-hitelről folyó tárgyalásokon az előrelépés az IMF és az Európai Bizottság közötti egyeztetés függvénye. Ha az Európai Bizottság szerint az intézkedések már elegendőek ahhoz, hogy a deficit ne haladja meg a GDP 3 százalékát, akkor nehéz elképzelni, hogy az optimálisnál gyengébb intézkedés-mix az IMF szemében elegendő indok lenne a tárgyalások leállítására. A labda megint az IMF térfelén pattog, és a következő napokban valószínűleg hallani fogunk felőlük. Továbbra is úgy látjuk, hogy a megállapodásra 2013 elején kerülhet sor.

A szerdán bejelentett csomag inflációs következményei miatt Simor András és az MNB héjái, ha lehet, még óvatosabbá válnak. Valószínűleg azzal is érvelnek majd, hogy a bankszektor terheinek fokozása csökkenti a monetáris politika átviteli csatornájának hatékonyságát, ami a kamatok csökkentését értelmetlenné teszi.

A többségben lévő külső tagok számára ugyanakkor a csomag növekedésre gyakorolt hatása valószínűleg fontosabb szempont lesz, mint az inflációs aggodalmak. Az előző kamatdöntés óta bejelentett, a GDP 2,5 százalékára rúgó fiskális megszorítás miatt erősödhet bennük a késztetés némi monetáris lazításra. És bár előfordulhat, hogy akad köztük, aki egyetért azzal, hogy a monetáris átviteli csatorna jelenleg nem működik tökéletesen, ebből inkább arra következtet, hogy – nem kisebb, hanem – nagyobb kamatvágásra van szükség.

Nyilvánvalóan lesz olyan szintű infláció, amelynél még a monetáris tanács galambjai is megállnak, és felülvizsgálják a lazítás szükségességét. Ne felejtsük el azonban, hogy a galambok szeptemberben is inkább a növekedésre koncentráltak, pedig az inflációs előrejelzés már akkor sem állt összhangban a monetáris lazítással. Úgy véljük, ez a logika ma is érvényes, különösen, hogy az ország kockázati megítélése azóta javult. Ennek megfelelően továbbra is úgy véljük, hogy az idén még legalább egy kamatvágásra sor kerül (valószínűleg októberben), és hogy jövő nyárra 5 százalékra csökkenhet az irányadó ráta.