Hárítás

Nagyon úgy fest, nem jött be az a kormányzati kommunikációban határozottan megjelenő terv, amely szerint a pénzügyi szolgáltatók nem háríthatják át a lakossági ügyfelekre az ettől az évtől élő tranzakciós illetéket. A hazai bankok ugyanis nem csak a pénzügyi tranzakciókkal közvetlenül összefüggő díjakat srófolták feljebb, hanem egy sor, a folyószámlavezetéshez kapcsolódó egyéb tételt is, egyértelműen jelezve, hogy a továbbiakban nem hajlandók tolerálni az újabb extra terheket.

Az esetenként igen kemény áremeléseken ugyanakkor nem nagyon lehet csodálkozni. A szektorra elvben 240 milliárdos külön terhet rovó tranzakciós illeték mellett ugyanis még több szempont is indokolja a folyószámlák költségeinek növekedését. Az egyik, hogy a hazai bankok hagyományosan az év elején szokták – udvarias kifejezéssel élve – korrigálni a folyószámlákhoz kapcsolódó díjakat és jutalékokat, amely csak az infláció miatt ebben az évben önmagában is 5-6 százalékos átlagos díjemelést tenne indokolttá. Figyelembe kell venni azt is, hogy a pénzügyi szolgáltatóknak a pénzforgalmi szolgáltatásokból a korábbinál jóval többet kell termelniük: a hazai lakossági hitelezési piac – amelyből elvben a jövedelem nagyobb részének kellene származnia – kereslet hiányában áll, így törvényszerű, hogy a díj- és jutalékbevételeken már nem óhajtanak veszíteni a szereplők.

Ez persze nyilván nem vigasztalja azokat a lakossági ügyfeleket, akik a napokban szembesülnek azzal, hogy a számlavezetési díjuk kissé megugrott, és a következő hetekben lesznek kénytelenek tudomásul venni azt is, hogy banki költségeik akár többszörösükre nőnek.

Viszont most már teljesen világossá vált, hogy a hazai pénzügyi szektor nem terhelhető tovább, és ha újabb „kellemetlenségek” érik, azok következményeit maradéktalanul az ügyfeleivel nyeleti le. Ez pedig igen sokat mondó jel. Csak remélni lehet, hogy lesz, aki ért belőle.