Mintha-ország

De jó is lenne, ha valóban ennyivel több kocsi lenne az országban! – kiáltott fel keserűen egy autókereskedő a 17,6 százalékos eladásbővülést jelző tavalyi forgalomba helyezési adatok láttán, majd hozzátette: ha nem lenne jelentős az új autók reexportja, több munkája lenne a szervizeknek. Mert – különösen a forint gyengülési periódusaiban, vagyis manapság – nagy számban vonják ki a forgalomból és viszik külföldre a nulla kilométeres új személyautókat és a kis haszonjárműveket.

Ha ünnepeljük a 17,6 százalékot és úgy teszünk, mintha lenne itt vásárlóerő, akkor nem veszünk tudomást a járműállomány öregedéséről.

Amióta nincs hitel, nem tehetünk úgy, mintha lenne itt vásárlóerő, ahogy azokban a boldog (?) időkben, amikor fedezet nélkül vásárolhattunk, mert a bankok valósággal tukmálták a fogyasztókra a különféle vásárlási hiteleket.

A választásokra készülő kormány is úgy tett, mintha könnyebbé tenné a lakosság életét a 10 százalékos rezsicsökkentéssel. Mivel nincs ingyen ebéd, meg kellett találni a csökkentés forrását: a kormány tehát megemelte a nem lakossági felhasználók számára az energiafelhasználás egyes költségelemeit. Fogadok, hogy a nem lakossági felhasználók – a termelők – előbb-utóbb az árakban fogják a lakosságra hárítani terheik növekedését. Ez pedig a fogyasztás további csökkenéséhez vezet.

Amióta nem önellátó földművelő közösségekben élünk, a fogyasztási cikkek vásárlása ad mindenkinek kenyeret. De ha kevesebbet vásárolunk, nem csak a kereskedők járnak rosszul, hanem a termelők is, és végül mi mindannyian. Ha nincs gyártás, nincs adóbevétel, és már csak a különféle megszorításokkal tartható fenn a gazdasági egyensúly látszata. Csak mindannyiunk életszínvonalának esése árán tűnhet úgy, mintha jó irányba tartanánk. A zuhanórepülést látva már annak is örülnénk, ha stagnálna a gazdaság.

Szóval aggódhatunk. Boldog új évet.