Pezsgő vagy tea?

A jó hangulatú nyitás a szilveszteri pezsgő maradékán túl elsősorban annak a washingtoni megállapodásnak tudható be, amellyel a kongresszusban sikerült elkerülni a 600 milliárd dolláros megszorítások automatikus bevezetését.

A pezsgőt azonban sokkal inkább a tavalyi év elmúlta érdemli ki, mint az amerikai egyezség. Az ugyanis nem annyira a kompromisszumkészség bizonyítéka, hanem azé, hogy az Egyesült Államok is hemzseg beszűkült gondolkodású, felelőtlen, a pragmatizmus bármilyen jelétől tökéletesen mentes politikusoktól. Ha az Európai Unió a lassú és tökéletlen döntéshozatal mintaképe, úgy Washington lassan a megmagyarázhatatlan politikai cirkuszok terepévé válik.

Amit ráadásul néhány hónap múlva még egyszer kénytelen lesz végignézni a világ. Legalábbis az a része, amelyik nem kapcsolja ki azonnal a tévékészülékét, ha azon a republikánusok konzervatív-populista szárnyát megtestesítő Tea Party valamelyik politikusa bukkan fel. Jó eséllyel újra végighallgatjuk a hitelminősítők intelmeit, és fogadhatunk arra, hogy a feleknek a határidő előtt vagy utána fél órával sikerül-e összeborulniuk.
De vajon hányszor lehet még eljátszani az amerikai adófizetők és a piacok amúgy is megtépázott idegeivel? Mikor unják meg a tőzsdéken? Vagy ezt is beárazzák majd, mint a görög válságot vagy a magyar kormánypolitikusok kiszámíthatatlan nyilatkozatait?

Barack Obama mindenesetre teljesítette az első nagy feladatot (még meg sem kezdődött) második ciklusában. És máris láthatja, ez semmivel sem lesz könnyebb, mint a pénzügyi válság kitörése után mindössze néhány hónappal megkezdett első.

Most mindenesetre megint kapott egy kis időt a washingtoni adminisztráció. Talán nem a pezsgő maradékát iszogatják majd a következő hetekben.