Botrányt kiváltó jövedelmek

Népszavazás lehet Svájcban a kiugróan magas menedzserjövedelmek miatt. Furcsa hír, igaz? A svájciak besokalltak a mesés végkielégítések miatt. Magyarországon a kormány leállította az állami cégek vezető tisztviselőinek szánt mintegy 2 milliárdos jutalom kiosztását. A társadalom itt is érzékennyé vált. Nem véletlenül.

Nem nagy kunszt úgy összeválogatni a naponta érkező híreket, hogy kiderüljön: még a gazdag országokban is növekszik a feszültség a nagyon jól keresők (gazdagok) és a szerényebb jövedelmet kapók (szegények) között. Egyes statisztikák szerint ugyanis a különbség látványosan egyre nagyobb.

Svájcban a Novartis gyógyszeripari cég távozó vezetőjének akartak 16 milliárd forintnak megfelelő végkielégítést adni. Na, nem azért hogy maradjon, hanem hogy hat évig hallgasson, s ne mentjen el a konkurenciához. Van az a pénz, amiért megéri csöndben lenni! Viszont van az a pénz, amelynek nyilvánosságra kerülése társadalmi válságot képes előidézni, odáig menve, hogy népszavazással korlátoznák a magánvállalatok ilyen jellegű döntéseit is. A kisrészvényeseket képviselő ügyvéd szerint e döntés felelőtlen gazdálkodásra utal, s büntetőfeljelentést tett a gyógyszergyár igazgatótanácsa ellen. A társadalmi felháborodás végül meghiúsította az összeg kifizetését.

A német Volkswagen konszern főnöke nem várta meg a népharagot, önnön kezével-döntésével csökkentette a saját jövedelmét 20 millió euróról 14-re. Nagy vihart előzött meg ezzel, ráadásul a napirenden lévő bértárgyalásokon jó pozícióból startolhat. Az ágazati szakszervezet ugyanis a rekordeladásokra hivatkozva 5–6,5 százalékos béremelést próbál elérni a mintegy 100 ezer németországi VW-alkalmazottnak. Ha csúcsév volt a vállalat életében, akkor miért ne kaphatna extra hasznot a cég csúcsvezetője? – tehető fel a kérdés. Ismét csak a társadalom tűrőképességére hivatkozhatunk. Már Németországban is állandó vitatéma, hogy mekkora jövedelemkülönbség tolerálható egy szociális piacgazdaságban, s mit lehet tenni azért, hogy a jövedelemolló ne nyíljon látványosan tovább. Mert nyílik. A VW-vezér jövedelme 2010-ről 2011-re csaknem megduplázódott, s ez ugrott volna meg az idén is. Az önkorlátozás jó helyzetfelismerő képességre vall.

Magyarországon egyszerűbb a kép. Recesszióban az ország, a munkanélküliség csak azért nem ugrott meg, mert a közmunkák csillapították mértékét. Az elszegényedés elérte az alsó középosztályt is. Három, négymillió szegény emberről szólnak a hírek – egyik is, másik is sok, ha igaz. Ilyen helyzetben nagyon nehéz elfogadtatni, miért kap egy köztulajdonban álló cég vezetője jutalmat.

Ráadásul úgy, hogy a cég teljesítményének megítélése legalábbis vegyes, s nincs is egzakt, ellenőrizhető rendszer. Állami vállalatoknál azzal lehetne kihúzni a nagyobb bónuszok „méregfogát”, ha minden a nyilvánosság előtt zajlana. Ettől még nagyon messze vagyunk, pedig az ilyen cégek vezetőinek valódi teljesítményét, s az ezért járó nagy jutalmat a nyilvánossággal el kellene fogadtatni, el kellene ismertetni. Könnyebb lenne ez a folyamat, ha a tőzsdei cégek jövedelmi viszonyai is nyilvánosak lennének. Külföldön e társaságok főnöki pénze publikus – ezért is lehet tudni a VW- és a Novartis-vezér fizetéséről –, Magyarországon azonban ez is a szigorúan elhallgatott adatok közé tartozik. „Ne ingereljük ezzel a szegényebbeket”– hangzik az indoklás. Nem véletlenül. Elszegényedő országban a gazdagodók élete se könnyű. Az állami cégek vezetőinek helyzete nálunk azért is nehéz, mert túl közel vannak a politikához. Talán személyesen is, talán csak az általuk vezetett állami cég miatt. Ilyen helyzetben nehéz minden gyanú fölött állónak maradni, és sikerrel dicsekedni. A munka ugyanis sokszor attól függően eredményes, hogy dönt éppen a parlament: újabb adót vet ki, vagy „csak”rezsicsökkentéssel csapolja meg egy-egy cégcsoport bevételét. A nemzetközi helyzet fokozódik – idézhetnénk Virág elvtárs szavait A tanú című filmből. Igaz. Az itthoni helyzet is. De nem szükségszerű, hogy ez így legyen.