Nem könnyű a kisebb tortát elosztani

2012 végén a fejlett világ egészében zsugorodott a gazdasági aktivitás. Az év utolsó három hónapjában a negyedéves évesített adatok szerint a GDP az Egyesült Államokban 0,1 százalékkal, Japánban 0,4 százalékkal, az Egyesült Királyságban 1,2 százalékkal, az eurózónában pedig 2,3 százalékkal csökkent. Az év egészét tekintve az egyes régiók között már különbségek mutatkoznak: Japánban a 2011-es visszaesést erőteljes növekedés követte, az egyesült államokbeli bővülés tartotta a nagyjából 2 százalékos ütemet, míg Európában az aktivitás gyors ütemben csökkent.

Az adatokból nyilvánvaló, hogy a nemzetközi kereskedelemből kifogyott a lendület. A „szerencsésebbek” – az USA és az eurózóna – csupán azzal szembesültek, hogy az exportnövekedés üteme felére lassult 2011 és 2012 között, Japánban és az Egyesült Királyságban azonban a volumen is csökkent. Az IMF legfrissebb adatai is megerősítik, hogy a globális kereskedelem tavaly meglehetősen lelassult. A lassulás ok, hogy gyenge a belföldi kereslet a fejlett országokban, amelyek jelenleg múltbeli túlköltekezésükért fizetnek. Az eurózóna-beli háztartások keresletét a fiskális megszorítások fogták vissza. Az Egyesült Államokban az adósságok csökkentésének eredménye olyan növekedés, amely kevésbé függ az importtól, és amelyben a vállalati beruházások és az export bővülése ellensúlyozta a lakossági fogyasztás és az ingatlanberuházások visszaesését.

Bár a nemzetközi kereskedelem volumene csökkent, a nettó export az Egyesült Államokban és az eurózónában is pozitívan járult hozzá a növekedéshez, az USA-ban szerényebb mértékben, a közös pénzt használó blokkban pedig erőteljesen. Bár a negyedik negyedéves részletes európai GDP-adatokat csak március elején ismerjük meg, az első három negyedév alapján a nettó export 2012-ben közel 1,5 százalékponttal járulhatott hozzá a növekedéshez az euróövezetben. Nem tagadható, hogy ebben az import csökkenése is szerepet játszhatott, de az export még lassulva is a növekedés fő motorja maradt. Az import zsugorodásának betudható minden egytized százalékpontos hozzájárulás mellett van 0,6 százalékpont, ami az export bővülésének köszönhető.

Már érzékelhető az eurózóna-periféria országaiban végbement belső leértékelések hatása, amelyek – a várakozásoknak megfelelően a – növelték ezen országok piaci részesedését. Franciaországban, amelynek kivitele felerészben az eurózónába irányul (ahol a kereslet szinte mindenütt csökkent), az export 2,3 százalékkal nőtt 2012-ben, és 0,6 százalékponttal járult hozzá a növekedéshez.

A világkereskedelem két nagy vesztese Japán és az Egyesült Királyság, ahol a nettó export növekedéshez való hozzájárulása egyaránt negatív – a becslések szerint mínusz 0,8 százalékpont – volt. A végső belföldi felhasználás ezekben az országokban egyáltalán nem csökkent úgy, mint másutt. Japánban a közösségi fogyasztás 2012-ben 2,6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, a kiadások nagy része a Tohuku régióbeli újjáépítését célozta. Az import eközben az atomenergiát pótló alternatív – zömében fosszilis – energia iránti kereslet megugrása miatt nőtt. Az Egyesült Királyságban az állami kiadások – mindenekelőtt a nyári olimpiai játékoknak köszönhetően – nem csökkentek. Az import Japánban 5,3 százalékkal, az Egyesült Királyságban körülbelül 2 százalékkal nőtt tavaly, miközben az export rendre 0,2, illetve nagyjából 0,5 százalékkal csökkent.

Vajon miért érintette ezt a két országot annyira negatívan a világkereskedelem zsugorodása? A kérdés meglehetősen összetett. Az Egyesült Királyság esetében a válasz részben a font erősödése adja: a szigetországi deviza, amely 2007 és 2009 között körülbelül 30 százalékkal gyengült, azóta erősödik, és a folyamat tavaly fel is gyorsult. A jen viszont 2012 egészében gyengült, és ez a trend Abe Sinzó kormányra kerülése után fel is gyorsult. A gyenge jennek erőteljesebb hatást kellett volna gyakorolnia az exportra. Két eset is lehetséges: az exportot továbbra is a japán deviza 2008-2009-es erősödése tartja nyomás alatt, vagy a jen jelenlegi gyengülése még egyáltalán nem tekinthető erőteljesnek. Ha az első eshetőség áll fenn, akkor a következő hónapokban a japán export bővülésére számíthatunk. Ennél aggasztóbb a második lehetőség, amely a Kínával való viszony romlásával és/vagy a Dél-Koreával való verseny erősödésével lehet magyarázható.

Az import – mindenekelőtt az energiabehozatal – magas szintje Japán számára strukturális adottság. Ha az exportbevétel nem fedezi az importszükségleteket, akkor a külkereskedelmi deficit növekedni fog. A folyó fizetési mérleg egyelőre a jövedelmek többlete miatt szufficites. A jen leértékelődése azonban a jövedelemmérlegre is negatív hatást fog gyakorolni. Sok országban nem jelent különösebb gondot, ha a folyó fizetési mérleg – időben és mértékét tekintve is korlátok között – deficitet mutat. Japán helyzete azonban különleges, mivel az országnak a GDP 200 százalékát meghaladó adósságszint csak azért nem okoz problémát, mert a nem állami szférában a megtakarítások többletet mutatnak. Ha ez a többlet csökkenne, vagy ami még rosszabb, eltűnne, akkor az országnak a nemzetközi megtakarításokból kellene finanszíroznia az államadósságot, ami valószínűleg felhajtaná a kamatokat. Ekkora adósságállomány mellett ez erőteljes és gyors romboló hatással járna.