"Matolcsynak keményen meg kell dolgoznia a piac bizalmáért"

Simor András 2007-ben foglalta el a Magyar Nemzeti Bank elnöki székét. Kinevezése egyben tűzkeresztség is volt, hiszen a Magyarország akkor már gyorsan közelített ahhoz a döntően belföldi viszonyokból eredő gazdasági és pénzügyi válsághoz, amely megelőzte a globális pénzügyi krízist. Sok szempontból bátorságra vall már az is, hogy elfogadta a kihívást, és hogy fáradhatatlanul és eredményesen dolgozott az akkori – szocialista – kormánnyal együtt, hogy az ország megkapja az EU/IMF hitelcsomagot.

Simor András tanulmányait tekintve nem volt a monetáris politika szakembere, de banki és vezetői tapasztalatai mindvégig segítségére voltak – nemcsak a kormánnyal, a nemzetközi pénzügyi intézményekkel és a befektetőkkel való kapcsolatok alakításában, de a monetáris tanácsban is, amely az utóbbi években már az övétől eltérően látta az optimális monetáris politikát. Az elnök sikeresen védte meg a rá bízott intézmény függetlenségét.

Sajnos Simor András elnökségének ideje valószínűleg nem a válság menedzselését célzó intézkedései miatt kerül be a köztudatba, hanem az Orbán-kormány kísérletei nyomán, amelyek előbb Simor elmozdítására irányultak, majd ellensúlyozták és csökkentették az elnök befolyását a monetáris tanácsban, súlyos aggályokat ébresztve a jegybank függetlenségével kapcsolatban. Simor legnagyobb hibája talán az volt, hogy „nem közülük való”, nem tagja a Fidesznek, annak a pártgépezetnek, amely úgy tűnik, különösen nagyra értékeli a pártvezetéshez és az ideológiához való hűséget.

Néha persze előfordul, hogy valaki akkor sem akar élni egy „felajánlott” lehetőséggel, ha igen határozottan állítják elébe. (Ahogy az angol közmondás tartja: odavezethetsz egy lovat a vízhez, de nem kényszerítheted arra, hogy igyon.) Simor diplomatikus, szakszerű és – nyomás alatt is – hűvösen távolságtartó maradt. Elnökségének időtálló, Magyarország határain is túlmutató öröksége abból a küzdelemből származik, amelyet az Orbán-kormány ellen a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének védelmében folytatott, és amely valószínűleg segített abban, hogy – mindenekelőtt Európában – pontosabban és általánosabban határozhassák meg a jegybanki függetlenségre vonatkozó irányelveket. Ez az Európai Központi Bank és az IMF gyakorlatát is segítheti.

Simor Andrással szemben, aki kivívta a piac elismerését, Matolcsy Györgynek – nemzetgazdasági miniszterként hozott unortodox intézkedései után – keményen meg kell majd dolgoznia azért, hogy elnyerje a piaci szereplők bizalmát. Elnökségének kezdetén mindenesetre arra számítunk, hogy viszonylag óvatosan lát hozzá az új monetáris politikai irány lefektetéséhez. Nyilvánvalóan nem szeretné, ha kinevezését markáns forintgyengüléssel „üdvözölné” a piac. Valószínűleg nyilatkozataiban is megpróbál majd megfelelni – erre példa minapi megjegyzése is, miszerint az alapkamatot csökkenteni kell ugyan, de úgy, hogy a vágások ne veszélyeztessék az inflációs célkitűzést.

Sok függ majd attól, hogy az év folyamán a magyar gazdaság milyen teljesítményt nyújt, az idő előrehaladtával ugyanis egyre inkább a 2014-es választások kerülnek a figyelem középpontjába. Ha a gazdaságnak az alapkamat csökkentése nem tud lendületet adni, akkor számíthatunk arra, hogy a jegybank új vezetése az unortodox monetáris politikai eszköztárhoz fordul. Ennek részeként előfordulhat, hogy meredekebben gyengülni engedi a forintot. A háztartások és a vállalkozások devizahiteleivel kapcsolatban újabb intézkedések jöhetnek, aminek számláját a döntően külföldi tulajdonú bankok állhatják.