A klímapolitika elrugaszkodott a valóságtól

Az Egyesült Királyság mindeddig vonakodott csatlakozni a hidraulikus repesztés (röviden „fracking”) techonológiai forradalmához. A Bowland Shale készleteinek kiaknázása azonban új lendületet adhat az ország gazdaságának, és hatalmas mértékben segíthet csökkenteni a széndioxid-kibocsátást.

Az Egyesült Királyság parlamentje nemrégiben szigorú, 2020-ig érvényes intézkedéseket hagyott jóvá, amelyek célja a széndioxid-kibocsátás csökkentése. A legnagyobb mértékű csökkenést attól várják, hogy a következő hét évben több mint 800 százalékkal növelik a külföldi szélerőművekben termelt elektromos áram felhasználását. A külföldi szélenergia azonban olyan drága, hogy az állami támogatások mértéke a hagyományos energia költségének legalább háromszorosa, és meghaladja még a napenergiáét is, amelyet az Egyesült Királyságban soha nem részesítettek előnyben. A széndioxid-kibocsátás minimális mértékű csökkenéséért a gazdaság rendkívül drágán fog fizetni.

Ez csupán újabb példája annak, hogy a jelenlegi klímapolitika messzire elrugaszkodott a valóságtól – és egyáltalán nem csak az Egyesült Királyságban. Egy kis súlyú, mindazonáltal rendkívül költséges zöld politikára koncentrálunk, amely jó érzéssel tölt el bennünket, miközben ignoráljuk – vagy tevékenyen ellenezzük – azokat a lehetőségeket, amelyek drámai mértékben csökkenthetnék a kibocsátást, és még gazdasági szempontból is értelmesek.

Vegyük sorra a zöld gazdaság mellett felhozott három szokásos érvet, amelyek az éghajlatváltozásra, az energiabiztonságra és a munkahelyekre hivatkoznak. Ki fog derülni, hogy a hidraulikus repesztés pozíciói mindhárom területen jobbak.

Ha feltesszük, hogy az Egyesült Királyságban elfogadott terv megvalósul, akkor 2020-ra a külföldi szélenergia az ország elektromosáram-fogyasztásának több mint 10 százalékát adja majd, a széndioxid-kibocsátás pedig akár 22 millió tonnával, azaz 5 százalékkal csökkenhet évente. A költség is hatalmas: az eredendően gyenge hatékonyságú technológiát évente legalább 8 milliárd dollárral kell támogatnia az államnak. Ha viszont 2020-ig a Bowland Shale gázkincsét a nagy amerikai mezőkhöz képest harmad akkora intenzitással sikerül kiaknázni, annak eredménye korszakalkotó lehetne.

A földgáz sokkal inkább környezetbarát, mint a szén, amelyből a világ – és az Egyesült Királyság – továbbra is a legtöbb energiát termeli. Az egy kWh-ra jutó széndioxid-kibocsátás a földgáz elégetésénél feleakkora, mint a szénnél, és nitrogén-oxidból, kén-dioxidból, szén-monoxidból, higanyból és porból is kevesebb jut a levegőbe. Ha az Egyesült Királyság a kitermelt palagázt odahaza és külföldön eladná, és ezzel kiváltaná a szenet, akkor jelentősen mérsékelné a légszennyezést, a globális széndioxid-kibocsátást pedig évi 170 millió tonnával – az ország teljes kibocsátásának több mint harmadával – csökkentené. Ez a megoldás ráadásul ahelyett, hogy 8 milliárd dollárral csökkentené a GDP-t, nagyjából 10 milliárd dollárral járulna hozzá.

Gyakran érvelnek amellett, hogy a zöld gazdaság javítja az energiabiztonságot, mivel a megújuló forrásokat használó országok kevésbé függenek a fosszilis energiahordozók importjától. De a szélenergia jelenleginél jóval nagyobb támogatása is csak marginálisan növeli az energiabiztonságot, mivel az Egyesült Királyságnak továbbra ugyanannyi olajat kell importálnia, ahogy behozatal marad a földgáz nagy része is. Az Oroszországtól való függőség így nem változik. A palagáz kitermelésével azonban az energiabiztonság drámai mértékben javulna, hiszen a készletek legalább 50 évig fedeznék az ország teljes földgázigényét. Emellett a kitermelés bővülésével a földgáz ára csökkenne, ezzel pedig a kevesebb forrással rendelkező országok is jól járnának.

A zöldenergia hívei zöld munkahelyek tömegét ígérik. A kutatások azonban meggyőzően bizonyítják, hogy az állami támogatásokból létrejönnek ugyan munkahelyek, ezeket azonban végül megemelt adókkal kell finanszírozni, amelyek miatt más területeken nagyjából ugyanannyi álláshely szűnik meg. Ezzel szemben a palagáz az USA-ban a becslések szerint 600 ezer új munkahelyet teremtett, a GDP-t mintegy 100 milliárd dollárral, az állami bevételeket pedig 20 milliárd dollárral növelte.

A jelenlegi globális klímapolitika fenntarthatatlan, az Egyesült Királyság szélenergia-terve erre csupán a legfrissebb példa. A gyenge gazdaságok nem engedhetik meg maguknak, hogy tonnánként 350 dollárért csökkentsék a széndioxid-kibocsátást – miközben ugyanez az európai piacon 50-szer kisebb költséggel is elérhető. A palagáz a kibocsátás-csökkentés költségét hetedére csökkenti, miközben segíti az európai gazdaság kilábalását is.

Bár nem a végső megoldás, a palagáz zöldebb. Helyes szabályozás mellett a következő évtizedben a globális széndioxid-kibocsátás csökkentése és az életfeltételek javítása érdekében a palagáztól várhatjuk a legtöbbet. A meggondolatlan támogatások nem teremtenek zöld gazdaságot – ezt a k+f-be való befektetésektől várhatjuk, amelyek eredményeként a költségek folymatosan csökkenhetnek, és a zöld energia végül valóbban olcsóbbá válhat, mint a földgáz.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org