Az egyik kereskedelmi csatorna egészen elképesztő összeget ajánlott Rózsa Györgynek néhány éve. A nyolcvanas évek legendás Kapcsoltamjának műsorvezetője azonban

– Már 1989 óta nem kortyolgatja a védjegyévé vált pohár vizet a Kapcsoltam stúdiójában, a Leg-leg-legektől is elbúcsúzott 1999-ben, és Zsákbamacskát sem árul már jó ideje. Most egy televíziós csomagot kínáló reklámban tűnik fel. Valóra válik a nézők óhaja, és visszatér mindenki Rózsa Gyurija a képernyőre?

– Soha nem távolodtam el a televíziózástól, 1971 óta folyamatosan az életem részét jelenti a szakma. A tavalyi esztendő során például négyszáznyolcvannyolc adásom volt, ami azt jelenti, hogy naponta több mint egy, közel másfél adást csináltam végig. Tudom, hogy sokan a Kapcsoltam és a többi régi műsor mintájára újra elkészített szórakoztató adásokban szeretnének látni, de az az idő már elmúlt. A Kapcsoltam már 1989-ben véget ért, azóta sem tétlenkedtem azonban, sokan nem tudják, de az azóta eltelt időben készítettem körülbelül negyven különböző sorozatot. Azt tehát nem lehet mondani, hogy nem dolgozom, úgy tudom, hogy a mai napig az én nevemhez fűzödik a legtöbb televíziós műsor Magyarországon Vitray Tamás után.

– Csakhogy ezeknek a műsoroknak a zömében nem jelenik meg az arca, így nincs kihez kötni a produkciókat, és témaválasztásukban sem mindig állnak közel az egykor bohókásan, könnyed stílusban vezetett műsorokhoz.

– Valóban, mostanában nem szórakoztató műsorokat csinálok – mióta a feleségemet elveszítettem, azóta inkább kulturális műsorokat, dokumentumfilmeket, ismeretterjesztő műsorokat készítek. Abból viszont jó sokat. Nézzük egy kicsit a számok nyelvén: negyvenhetedik éve dolgozom a Magyar Televíziónál, illetve a Magyar Televíziónak, és ezalatt negyvenhat különböző szériát készítettem, ráadásul ezen felül bőven kivettem a részem egyedi adásokból is. A maguk módján ugyan, de ezeket is ugyanolyan sikeresnek értékelem, mint egykor a szórakoztató műsorokat. Az is igaz, hogy mivel ezek rétegműsoroknak tekinthetőek, olyan sokan nem látják, mint például annak idején a Kapcsoltam-féle vetélkedőket. A jogvédők kimutatása alapján tavaly négyszáznyolcvannyolc alkalommal szerepeltem a Magyar Televízió képernyőjén – távol álljon tőlem az önmagasztalás, de azért ezt nem sokan mondhatják el magukról...

– Sok egykori kollégája döntött úgy, hogy amíg még eladhatja magát, kipróbálja magát a kereskedelmi tévézés sokszor kőkemény világában.

– Hívtak többször, hiába. Kétszer is egyértelmű nemet mondtam az egyik nagy kereskedelmi csatorna hívására, mégpedig azért, mert azt szerették volna, ha kizárólag az ő általuk kitalált vetélkedőt, a felélesztett Zsákbamacskát vezettem volna. Amikor rákérdeztem, hogy azon kívül milyen saját ötletemet valósíthatnám meg náluk, azt válaszolták, hogy azt felejtsem el, csak arra akarnak szerződtetni, amit ők kitaláltak. Így már nem volt annyira szimpatikus az invitálásuk. Ráadásul abban az időszakban, amikor hívott a kereskedelmi tévé, éppen öt sorozatot is csináltam a köztévének, amiből három kifejezetten izgalmas munkának bizonyult, mely során megvalósíthattam magam, így végül sokat nem is kellett gondolkodnom a dolgon annak ellenére sem, hogy egészen elképesztő összeget kínáltak – sokkal jobban izgatott a saját ötleteim megvalósítása. De nem egyedi az esetem: ott van például Vágó István, aki hosszú évekig várt arra, hogy végre megvalósíthassa az évek óta gyűjtögetett ötleteit egy nagy kereskedelmi csatornánál, de hiába – végül inkább elment máshova, utána pedig abbahagyta.

– Mintha a régi nagy öregek sokszor nem találnák már a helyüket ebben a modern, más értékek mentén szerveződő televíziózásban...

– Pont annyival lett más a szakma, mint amennyivel az egész világ – rohamszerű volt a fejlődés, csak kapkodtuk a fejünket. De ez nem csak a tévézésben történt így, az élet minden területén megváltoztak a dolgok. Ez a mostani televíziózás semmiben sem hasonlít a régihez, talán csak annyiban, hogy akkor is, most is látható valami a képernyőn. El kell fogadni: ez a mostani már egy teljesen más világ, mint amiben mi felnőttünk.

– Hagyjuk is a múltat, és beszéljünk egy kicsit a jövőről! Sokan reménykednek abban, valami megvalósításra váró ötlet lapul még Rózsa György tarsolyában.

– Lehet, hogy nem látszik rajtam, de rövid időn belül hatvanhat éves leszek. A negyvenhetedik tévés évemben olyan nagyon sok reményem nem maradt arra vonatkozóan, hogy a szakma olyan fordulatot vesz, ami nekem is tetszene. Néhány műsort még biztosan fogok csinálni, de olyan sokat már nem – idő híján inkább már csak a filmeknek szentelném a figyelmemet. Rengeteg ötletem lapul a fiókban, és félek, hogy soha nem fognak már onnan előkerülni. Én ezt a végletekig lecsupaszított, agyonszabályozott, licencekkel dolgozó televíziózást nem bírom, nem szeretem, és nem is fogom csinálni soha. Hál’ istennek nem is kérnek már rá, így ebben nem is kell gondolkodnom. Inkább már csak a filmekre koncentrálok, abban lelem már csak örömömet, és bízom benne, hogy ezek maradandónak is bizonyulnak majd, mint például a Magyar elsők sorozat. Még ha a mögötte álló embert el is felejtik. Ez ugyanis a tévés szakma átka... Hál’ Istennek engem azért még nem feledtek el. Talán azért, mert elég sokat szerepelek, sok helyre hívnak vendégként, még a tévében is felbukkanok néha meghívottként. A régi nagyok közül azonban már alig vagyunk.

– Marad idő a pihenésre is ennyi munka mellett?

– Nemrég érkeztem haza Mallorcáról, ahol a tengerparton pihengettem egy keveset, most pedig Balatonkenesére tartok egy nagyobb baráti társasággal, nagy mulatozást tervezünk. Nyáron végigdolgozom a már említett tévészolgáltató roadshow-ját, augusztusban pedig újabb filmeket forgatunk a reklámkampányhoz, a meglévő nyolc mellé további nyolcat tervezünk. Amikor pedig ezzel végeztünk, ha törik, ha szakad, elmegyek egy szafarira Afrikába. Ez már kissrác korom óta nagy vágyam, mindig azt álmodtam, hogy ott megy el a lábamnál az oroszlán meg a többi állat. Ezt most mindenképp megcsinálom, mert már évek óta tervezem, csakhogy eddig mindig közbejött valami váratlan dolog, betegség vagy valami fontos, halaszthatatlan munka. Úgy néz ki, most végre valóra válik a nagy álom.

– Netán Afrikába is elkíséri új kedvese? A bulvársajtó mostanában rengeteget cikkezett a kapcsolatukról.

– Nem, a szafarira csak fiúk megyünk, egy baráti társasággal. Ami pedig a kapcsolatunkat illeti, pont ideje volt már, hogy valaki betöltse az űrt a szívemben. A feleségem halála után elég sokáig, tizenhárom évig egyedül éltem. Sokáig el se jártam sehová, aztán szép lassan elkezdtem aktívabb társasági életet élni. Nemrég volt a Macskák című musical harmincéves jubileuma, és mivel én annak idején a Leg-leg-leg című műsoromban többször is hírt adtam a nevezetes, mint például ötszázadik, ezredik előadásról, meghívtak az ünnepségre. Utána volt egy bankett a Madách Színházban, ahol a régi táncosok mellett az újabb generációk is jelen voltak. Köztük volt Nelli is (Mráz Nelli, a Magyar Állami Operaház korábbi címzetes magántáncosa – a szerk.). Úgy alakult, hogy elkezdtünk beszélgetni a lányokkal, aztán kettesben maradtunk, és kialakult egy nagyon jóízű, vidám beszélgetés kettőnk között. Aztán a következő találkozásunk már egy presszóban történt, utána moziba mentünk. Pillanatok alatt összehangolódtunk, Zakopánéba és Krakkóba már együtt utaztunk. Mallorcán is vele voltam – most már több mint két hónapja együtt vagyunk, jól alakulnak a dolgok közöttünk. Ami külön jó, hogy nem lakunk együtt... Kezdem azt hinni, ez a titka a hosszú kapcsolatoknak. Neki is van egy háza, nekem is van egy házam, ha akarjuk, együtt vagyunk, ha akarjuk, külön alszunk. Ő hétközben nagyon sokat dolgozik, ugyanis tanít, balettórákat tart. Leginkább szombaton és vasárnap tudunk együtt lenni, a szürke hétköznapokat legfeljebb egy-egy mozival vagy színházzal van időnk feldobni.

– Néhány éve döntöttem el, hogy papírra vetem az érdekesebb történeteimet egy önéletrajzi ihletésű kiadványban – árulta el a tévés. – Az írással mára lényegében már elkészültem, akad azonban egy kis probléma a dologgal. Azon gondolkodom, mikor szabad kiadnom a kész művet, illetve hogy kiadjam-e egyáltalán. Rengeteg tévés titokkal van ugyanis tele, olyan belső esetek színesítik, melyek ugyan senkit sem tüntetnek fel rossz színben, néhány szempontból mégis húzósnak bizonyulhatnak. Megnyugtatok mindenkit, vállalhatatlan botrányokról nincs benne szó, persze az is igaz, hogy manapság Magyarországon már nincsenek igazi botrányok – megváltozott a szó értelme, manapság már az is megtörténhet, hogy valamit botránynak gondolunk, de már senkinél sem veri ki a biztosítékot. El kell szomorítsam a leendő olvasókat, szexbotrányokról sem igazán fog szó esni a könyvben. Inkább arra fogok összpontosítani, hogy hűen visszadjam azt, hogyan is alakult a televízióval összefonódott életem az elmúlt évtizedekben. Ha ezt valaki botránykönyvnek gondolja, hát lelke rajta. Azt azonban megígérhetem, hogy csak akkor kerül a könyvesboltok polcaira a szóban forgó kötet, ha már végleg visszavonultam a szakmától. S bár ugyan egyre csak közeledek a hetvenhez, ennek talán még nem a következő egy-két évben jön el az ideje...

– Néhány éve döntöttem el, hogy papírra vetem az érdekesebb történeteimet egy önéletrajzi ihletésű kiadványban – árulta el a tévés. – Az írással mára lényegében már elkészültem, akad azonban egy kis probléma a dologgal. Azon gondolkodom, mikor szabad kiadnom a kész művet, illetve hogy kiadjam-e egyáltalán. Rengeteg tévés titokkal van ugyanis tele, olyan belső esetek színesítik, melyek ugyan senkit sem tüntetnek fel rossz színben, néhány szempontból mégis húzósnak bizonyulhatnak. Megnyugtatok mindenkit, vállalhatatlan botrányokról nincs benne szó, persze az is igaz, hogy manapság Magyarországon már nincsenek igazi botrányok – megváltozott a szó értelme, manapság már az is megtörténhet, hogy valamit botránynak gondolunk, de már senkinél sem veri ki a biztosítékot. El kell szomorítsam a leendő olvasókat, szexbotrányokról sem igazán fog szó esni a könyvben. Inkább arra fogok összpontosítani, hogy hűen visszadjam azt, hogyan is alakult a televízióval összefonódott életem az elmúlt évtizedekben. Ha ezt valaki botránykönyvnek gondolja, hát lelke rajta. Azt azonban megígérhetem, hogy csak akkor kerül a könyvesboltok polcaira a szóban forgó kötet, ha már végleg visszavonultam a szakmától. S bár ugyan egyre csak közeledek a hetvenhez, ennek talán még nem a következő egy-két évben jön el az ideje... Névjegy: Rózsa György Foglalkozása: televíziós műsorvezető, műsorkészítő

Született: Budapest, 1947. október 7.

Iskolái: Táncsics Mihály Gimnázium – érettségi (1966), ELTE Bölcsészettudományi Kar – tanári diploma (1971)

Karrierje: a Magyar Televízió munkatársa 1971-től, sok más produkció mellett a Kapcsoltam és a Leg-leg-leg műsorvezetője volt, 2003-ban indult és máig tart Magyar elsők című sorozata a közszolgálati televízió képernyőjén

Díjai: Magyar Televízió Életmű-díj (2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006). Család: felesége, a tornászbajnok Kanyó Éva 2000-ben hunyt el, lánya, Csilla (harmincéves) balettáncos, tanár

Hobbi: szeret a barátaival kávéházakban időzni, beszélgetni, utazgatni-->