Különös stabilitás

Napvilágot láttak az államháztartás júniusi adatai, legalábbis a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok mutatói. Eszerint az év hatodik hónapjában összesen 162 milliárd forintos deficit keletkezett, ami sok évre visszatekintve a legalacsonyabb júniusi hiány. Az elmúlt évtizedben csupán egyetlen évben, még 2005-ben volt ennél kedvezőbb a júniusi államháztartási egyenleg. Az első félév egészében persze ezzel együtt a tervezett éves pénzforgalmi hiány 82 százaléka felhalmozódott, ez azonban nem számít rendkívülinek. Sőt, az elmúlt négy év során a féléves számvetéskor az ideinél rendre nagyobb volt az időarányos deficit, vagyis mindez az év végéig menedzselhető államháztartási folyamatokat jelez.

Az érdekességet inkább az jelenti, hogy a korábbi évekhez mérten viszonylag jó júniusi, illetve féléves eredmény szinte kizárólag a bevételek növekedésén alapul. Bár a pénzügyi szervezetektől várt tranzakciósilleték-befizetések a hatodik hónapban is kisebbek voltak, mint a hivatalos havi előirányzat, trendjükben egyértelműen emelkednek: a 15 milliárdos júniusi összeg az eddigi havi rekord. Ráadásul a kormány reagált az elmaradásra: augusztustól megemelte a tranzakciós illeték kulcsát, mi több, egy egyszeri, utólagos illetékbefizetésről is döntött.

Rövidtávon segíti az államháztartás helyzetét az is, hogy a bankadóból is lényegesen magasabb összeg folyt be idén júniusban, mint egy éve. Nem kétséges tehát, hogy a pénzügyi szektor alaposan kiveszi részét a magyar államháztartási stabilizációból. Különösen annak fényében érvényes ez, amit a miniszterelnök múlt pénteki, a The Wall Street Journal részére adott interjújából tudhatunk. Vagyis, hogy az ágazati válságadók akár egy évtizedig is fennmaradhatnak, miközben újabb tervek vannak készülőben a devizahitelesek megmentésére – ami a korábbi tapasztalatok fényében vélhetően a bankok terheinek újabb növekedését is jelenti majd.

Miközben szaporodnak a városi legendák arról, hogy miért is adta el Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója OTP-részvényeinek jelentős részét, adható ennek egy szimpla, földhözragadt értelmezés is. A Magyarországon létező bankok ma olyan gazdálkodási környezetben működnek, amikor már egy éves időhorizonton sem kalkulálhatnak biztonságosan adó- és illetékterheikkel, mivel a bankokra mint az időről időre fellépő költségvetési problémák akut menedzselésének fő forrásaira tekint a kormányzat. Elképzelhető, hogy ezt a fajta kiszámíthatatlanságot a legnagyobb hazai bank elsőszámú vezetője egyszerűen túlzónak ítélte.

Szimbolikusabban a részvényeladás annak demonstratív szignálja is lehet, hogy a pénzügyi szektor jogbiztonsága immár annyira megrendült, hogy a mégoly szigorú költségvetés mellett is drasztikusan rontja a kilábalás esélyét. Bár kisebb volumenben, de hasonló folyamatokat észlelhetünk a használatarányos útdíjfizetési rendszer, az e-útdíj kapcsán is: bár úgy tűnik, hogy az ebből származó bevételek szépen folydogálnak, a jogbiztonság itt is sérülhetett, és a fuvarozási ágazat több szereplőjének amúgy is nehéz likviditási helyzete tovább romlik.

Meglehet, a költségvetési folyamatok ilyen típusú kezelésével még évekig el lehet lavírozni. A gazdasági növekedésre, a vállalkozói aktivitásra, illetve általában a piacgazdaság normál működésére azonban mindez nyilvánvaló ellenösztönző hatással van. Sőt, a jelek szerint az államadósság célul kitűzött csökkentéséhez sem elegendő: az Eurostat hétfőn közzétett adatai szerint a magyar államadósság a GDP arányában 2,5 százalékponttal nőtt 2012 és 2013 márciusa között.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.