Nabucco: béke poraira

A Nabucco igazából nem európai gondolat, hanem az amerikai globális stratégiai elgondolások torzszüleménye. A washingtoni kiindulópont az volt, hogy a Szovjetunióból kivált Közép-Ázsiai országokból olyan független, demokratikus és piacgazdaságú övezetet célszerű kreálni, amely egyrészt korlátokat állít Oroszország ismételt nagyhatalmi törekvéseivel szemben, másrészt megállítja a muszlim vallás és a korábbi törzsi szerveződés visszarendeződését. A Nabucco ennek az elképzelésnek volt az egyik gazdasági eleme, célja a térség egyetlen számottevő termékének Oroszországtól független világpiacra juttatása.

Igaz, már Obama elnök is felismerte a bekerítési politika célszerűtlenségét. Az idő ugyanis újra igazolta, hogy az USA nagyon messze, Oroszország pedig nagyon közel van az adott térséghez. A Nabucco-program felmerülésének időszakában az érintett régió – különösen Azerbajdzsán – stratégiai fontosságúvá vált, időközben azonban, részben az amerikai magatartás megváltozása, részben az orosz gazdasági érdekeltségek megerősödése miatt a világpolitika számára érdektelenné vált. A Nabucco-programra az első és meghatározó csapást tehát az új, megváltozott globális stratégiai törekvések mérték.

A projektet az orosz-ukrán gázvita helyezte ismételten előtérbe, különösen az EU energiabiztonsága és a beszerzési források diverzifikálása okán. Az uniós programmá vált Nabucco látványos – döntően kommunikációs – hátszelet kapott ugyan, de a bekövetkezett és elhúzódó pénzügyi-gazdasági válság, valamint az EU kompetenciával kapcsolatos kialakulatlanság újabb horogütést vitt be a programnak. A válság után az EU és Magyarország gázfogyasztása is jelentősen visszaesett, és bár hosszabb távon az importra utaltság nő, de lényegesen szerényebb mértékben. Ráadásul a legtöbb szakértő szerint a nem hagyományos földgáz berobbanása miatt 2020-ig a globális gázpiacot a túlkínálat jellemzi majd.

A Nabucco kimúlását az említettek inkább csak időszerűvé tették, az alapvető kérdések mindvégig a következők voltak. Melyik ország vállalkozik 30 vagy 60 milliárd köbméter földgáz betáplálására? Ki vállal fizetőképes garanciát a földgáz felhasználására? A Nabuccóban érdekelt országok hitelképességének ismeretében ki vállal garanciát a finanszírozáshoz szükséges hatalmas hitelekre? Az ellátásbiztonságot és a diverzifikálást ráadásul a kialakult gazdasági és politikai helyzet alapvetően kikezdte. Részben azért, mert – nem teljesen igazolhatóan, de nagy valószínűséggel – a térség gázforrásai szegről-végről már orosz érdekeltségi körökbe tartoznak. Másrészt felmerül a kérdés, hogy a Törökország–Irak–Irán által uralt, de kurdok által lakott térségből induló és Törökországon áthaladó vezeték napjainkban mennyivel jelent kisebb ellátási kockázatot Ukrajnával szemben.

Ami a hazai gázellátás jelenét és jövőjét illeti, a Nabucco esetleges kimúlása semmi érezhető megrázkódtatást nem jelent. A jelenlegi energiapolitika ugyanis a gázfogyasztás visszaszorítását célozza, részben a megújulók, részben az energiatakarékosság és nem utolsó sorban az atomenergia által. Függetlenül az energiapolitikai súlypontok esetleges módosulásától, a válság előtti 14,5 milliárdos gázfogyasztást a következő évtized közepéig aligha lépjük át, így a jelenlegi és a 2015-ben belépő déli vezeték, a 6 milliárd köbmétert meghaladó tárolókapacitás és a kiépülő egységes uniós gázhálózat a Nabucco nélkül is megbízhatóan kielégíti a hazai igényeket.

Tanulság: a célszerűség álruhájába bújtatott, mégoly tetszetős politikai álom is előbb-utóbb a megkerülhetetlen gazdasági racionalitás zátonyain teljesíti be sorsát.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.