Nagy Malév-utódra nincs szükség, nem véletlenül ment csődbe a régi

Biztosat csak akkor lehet majd mondani, amikor majd felszáll (vagy nem) az első Sólyom Airways gép a ferihegyi betonról, de a Malév csődje óta eltelt másfél év megtanított arra, hogy erős szkepszissel fogadjam egy új magyar légitársaság indulásáról szóló híreket. Főleg akkor, amikor ötven gépes flotta szerepel az álmokban. Néhány ilyen lelkes civil próbálkozás már kudarcba fulladt, pedig akkor is biztosra mondták a befektetők érkezését. Az araboknak sok pénzük van, de azért ők sem szeretik kiszórni az ablakon.

Új, nagy Malév-utódra nincs szükség, nem véletlenül ment ugyanis csődbe a régi. A nyereségen működtethető repülési jogokat az állam már kiosztotta új kedvencének, a szintén magyar gyökerű Wizz Airnek, a fapados légitársaságok azonban együtt sem képesek pótolni a nemzeti légitársaságot. Arról nem is beszélve, hogy a Malév közel 3 millió utast szállított évente 23 ezer járatpáron, eközben 2600 munkavállalót foglalkoztatott, 500 hazai céggel állt kapcsolatban, és évente mintegy 6 milliárd forintot fizetett ki a kis- és közepes vállalkozásoknak. „A csoport éves szinten közel 10 milliárd forint adót fizet, a közvetett és közvetlen pozitív költségvetési bevételi hatása pedig 70 milliárd forint körüli” – olvasható a kormány által a Malévról készített fehér könyvben. A történet végén aztán a „költségvetési kiadási hatás” is erős volt: a felszámoló a szerződések átvizsgálásakor 170 milliárd forintos hiteltartozással szembesült.

Ha közpénz felhasználása nélkül is el tud indulni a Sólyom Airways, és a piacgazdaság szabályai szerint száll be a versenybe, akkor sok sikert kívánok neki. Az Európai Unión belül ugyanis szabadon lehet repülni, csak kerozin és gép kell hozzá. Nem egyszerű talpon maradni, de még Európában is bőven akadnak olyan városok, ahova érdemes lehet járatot indítani. Álmodozni lehet, de szigorúan adóforintok nélkül.