Roubini: zűr a feltörekvő piaci paradicsomban

Brazília GDP-je tavaly mindössze 1 százalékkal nőtt, és meglehet, az idén sem lesz 2 százaléknál gyorsabb a bővülés, miközben a potenciális növekedés is csak alig haladja meg a 3 százalékot. A hasonló potenciálú orosz gazdaság az idén 2 százalékkal bővülhet – a 100 dollár körüli olajár ellenére. Az indiai ütem néhány erős év után (11,2 százalék 2010-ben, 7,7 százalék 2011-ben) tavaly 4 százalékra lassult. A kínai gazdaság az elmúlt 3 évtizedben 10 százalékos éves növekedést produkált, tavaly azonban már csak 7,8 százalékosat, és nő a „kemény földet érés” kockázata. A dél-afrikai GDP-növekedés a tavalyi 2,5 százalék után az idén lehet, hogy a 2 százalékot sem éri el.

Hasonlóan lelassult több más, korábban ütemesen bővülő gazdaság is, többek között Törökország, Argentína, Lengyelország vagy Magyarország. Mitől betegeskednek tehát a feltörekvő piacok?
Először, a legtöbb feltörekvő piaci gazdaság 2010–11-ben túlfűtött volt, a növekedés a potenciális fölött volt, az infláció emelkedett. Több ország emiatt szigorította a monetáris politikát, ami lassította a növekedést 2012-ben, és érezteti hatását az idén is.

Másodszor, erősen túlzó volt az elgondolás, miszerint a feltörekvő gazdaságok teljesen elszakadhatnak a fejlett országok gyengeségeitől: az eurózóna-beli recesszió, a visszaeséshez közel egyesült királyságbeli és japán, illetve a lassú egyesült államokbeli növekedés a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokon, valamint a befektetői bizalmon keresztül negatívan hat a feltörekvő piacokra is.

Harmadszor, a BRICS-országok többségében és számos további feltörekvő gazdaságban az államkapitalizmus valamilyen formája működik. A versenyszféra termelékenységét és gazdasági súlyát növelő reformok emiatt lelassulnak, az állami tulajdonú vállalatok és bankok szerepe és a protekcionizmus erősödik. Ez működhetett a fejlődés kezdeti szakaszában, vagy amikor a válság miatt a lakossági fogyasztás csökkent, manapság azonban inkább zavarja a gazdasági tevékenységet, és visszaveti a potenciális növekedést. Kína lassulásának gyökere az a gazdasági modell, amely Ven Csia-pao korábbi miniszterelnök szerint „instabil, kiegyensúlyozatlan, összehangolatlan és fenntarthatatlan”, és amely most visszafogja a növekedést nemcsak az ázsiai feltörekvő országokban, de az árupiaci termékeket exportáló afrikai és latin-amerikai gazdaságokban is.
Negyedszer, nem kizárt, hogy véget ért az árupiaci szuperciklus, amelynek Brazília, Oroszország és Dél-Afrika is sokat köszönhet. Egy boom nehezen képes fennmaradni, amikor Kína lassul, amikor nőnek a beruházások a kevesebb energiát fogyasztó technológiákba, és amikor világszerte csökken a tőke- és forrásorientált növekedési modellek népszerűsége.

Az ötödik – és legújabb – tényező a Federal Reserve jelzése, miszerint a mennyiségi lazítás politikája a korábban vártnál hamarabb véget érhet. A feltörekvő piaci részvények és az árupiaci termékek a Fed-bejelentés előtt is alulteljesítettek, azóta azonban a devizák és az állampapírok is kaptak egy pofont. Az olcsó pénz és a hozamvadászat korszaka ezeken a piacokon a végéhez közelít.

Hatodszor, miközben a folyó fizetési mérleg még sok feltörekvő piaci gazdaságban többletet mutat, egyre több országban – így Törökországban, Dél-Afrikában, Brazíliában és Indiában – deficites. A hiányt egyre kockázatosabb módon finanszírozzák: az adósság nagyobb, mint a saját tőke, több a rövid lejáratú hitel, mint a hosszú lejáratú, több hitelt vesznek fel külföldi, mint saját devizában, és egyre gyakoribb a bizonytalan, határokon átnyúló bankközi finanszírozás.

Ezeknek az országoknak más gyengeségeik is vannak: magas fiskális deficit, cél feletti infláció, stabilitási kockázatok (ami nem csupán a törökországi vagy brazíliai zavargásokat magyarázza, de az indiai politikai, illetve a választási rendszerrel kapcsolatos bizonytalanságokat is). A külső deficit finanszírozása és a komoly leértékelődés elkerülése érdekében a kamatokat emelni kell, vagy magasan tartani. A nagy ikerdeficittel küzdő, makrogazdasági szempontból sérülékeny feltörekvő országok így pénzpiacaikon és növekedési rátájukat tekintve is lefelé ható nyomással szembesülnek.

Ezek a tényezők magyarázzák tehát, hogy a BRICS-országok többségében és sok más feltörekvő piacon miért lassult a növekedés. Vannak ciklikus tényezők is, az államkapitalizmus, a kínai hard landing vagy az árupiaci szuperciklus vége azonban inkább strukturális jellegű. Emiatt több feltörekvő piaci országban a következő évtizedben lassabb lehet majd a növekedés, mint az elmúlt tíz évben volt – és csökkennek azok a túlméretezett hozamok is, amelyet a befektetők ezeknek az országoknak az eszközein (devizákon, részvényeken, kötvényeken, árupiaci termékeken) elértek.

Természetesen a jobban irányított feltörekvő piaci gazdaságok némelyike továbbra is gyors növekedést mutathat. De a BRICS-országok közül több – más feltörekvő gazdaságokkal egyetemben – meglehet, hogy erős falba ütközik, és ez a növekedésre és a pénzügyi piacokra is súlyos csapást mér.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org