A kollektív tudás erejét rendre alábecsüljük

Olyan iparágban dolgozom, amit az innováció tart életben – új ötletek és megoldások, amelyek nagy kutatóközpontokban, kis think-tankekben vagy éppen a tender leadás előtti éjszakán, kihalt irodákban születnek. Lehetnek drága fejlesztések vagy gyötrelmesen hosszú brainstormingok eredményei, egy biztos: szinte soha nem egyetlen magányos zseni szellemi erőfeszítéseinek köszönhetők.

Sir Francis Galton, a híres polihisztor mindennél többre értékelte az egyéni kiválóságot, az egyszerű embereket nem sokra tartotta. Egyszer a tudós egy vidéki vásáron járva érdekes vetélkedőbe csöppent, ahol a látogatóknak ránézésre kellett megbecsülniük egy feldolgozott ökör súlyát. Galton kétkedve méregette a tippjeiket körmölő falusiakat, aztán gondolt egyet, és a kikiáltótól elkérte a leadott cédulákat. A számot senki sem találta el, de miután a nyolcszáz tippet feldolgozta, kiderült, hogy a becslések statisztikai mediánja hihetetlenül közel áll a valósághoz. A különbség egyetlen font, alig negyven dekagramm volt. A vásáron összeverődött tömeg sokkal okosabbnak bizonyult, mint a tudós gondolta volna.

A kísérletet azóta is a tömegek bölcsességét frappánsan bizonyító sztoriként emlegetik, de az elmúlt száz évben a szociológusok sok hasonló példát találtak a kollektív intelligencia megnyilvánulására. Mégis úgy tűnik, a menedzsmenttudomány mintha csak most figyelne fel a lehetőségeire. Egy korábbi globális felmérésünkben a megkérdezett HR-vezetők közel 80 százaléka ismerte be, hogy vállalatuknál egyáltalán nem hatékony a kollégák közötti kollaboráció, de a válaszokból szerencsére az is kiderült, hogy a saját iparágukban sikeres cégek már dolgoznak a problémán.

Az egyik nagy nemzetközi gyógyszergyártó még a kétezres évek közepén indította el Ötletfarm nevű programját, hogy életképes üzleti ötleteket kutasson fel a szervezeten belül. A kontinenseken átívelő brainstormingokra és az új ötletek továbbfejlesztésére, ha kellett, akár 20 ezer kollégát is mozgósítani tudtak, így jól hasznosultak a vállalat legkülönbözőbb területein felhalmozott ismeretek. Mindehhez persze megfelelő technológiai háttér, a kollaborációt segítő infrastruktúra is kellett, de a cégnek megérte a befektetés: az Ötlefarm bevezetése óta a vállalat 100 millió dollár értékű piaci lehetőséget térképezett fel, 20 millió dollár megtakarításával.

Az ilyen programok persze csak akkor sikeresek, ha résztvevői nem csak okos és kreatív, de együttműködésre is képes emberek. Akik nemcsak saját tudásukat, de a szervezet tapasztalatait is képesek mozgásba hozni a közös cél érdekében. Ha megkérdeznek, melyik az a tulajdonság, amit egy kolléga esetében a legtöbbre értékelek, rendszerint azt mondom: a szintézisre, az ismeretek összekapcsolására való képesség. Kell a szakmai felkészültség és az intelligencia, de nagyon fontos, hogy képesek legyünk újraértelmezni és az üzleti siker érdekében kreatívan hasznosítani a szervezetben felhalmozott kollektív tudást és mások ismereteit.

Amikor egy másik kutatásban ügyvezetőket kérdeztünk ugyanerről, a válaszadók háromnegyede a kapcsolatteremtő képességet, 61 százaléka a rugalmasságot jelölte meg legfontosabb tulajdonságként. Könnyű egyetértenem velük, ezek is mind a szervezet kollektív intelligenciáját pallérozó képességek.

Persze együttműködő, de közepes tehetségű munkatársakkal csak amolyan átlagosan okos szervezetet lehet építeni, így mindenkit arra bíztatnék, továbbra is keresse a legkiválóbbakat. Én sem hessegetem el magamtól a zseniket, különösen, ha a csapat kollektív tudattalanjának mélyéről kell hirtelen elővarázsolni a nyerő megoldást. Például a tenderleadás előtti éjszakán.

A szerző az IBM Magyarország vezérigazgatója.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.