Így győzik le a válságot a jegybankok

A Federal Reserve (Fed) a válság kirobbanása után hamar elérte a konvencionális monetáris lazítás korlátját, vagyis a 0-0,25 százalékos sávba csökkentette a kamatszintet. A gazdaságnak azonban további impulzusra volt szüksége, miközben inflációs kockázatok egyáltalán nem fenyegettek. A Fed kettős céljának (alacsony infláció és munkanélküliség) elérése érdekében óriási volumenű eszközvásárlási programokat hirdetett, amelynek jelenleg már a harmadik köre zajlik (QE3). Ennek keretében a Fed havonta 85 milliárd dollárnyi pénzt pumpál a gazdaságba (jelzálogfedezett eszközök és kötvények vásárlásával).

A Fed elkötelezte magát, hogy az alacsony kamatszintet mindaddig fenntartja, ameddig a munkanélküliség fenyegető veszélyt jelent a gazdaság számára. A Fed a makrogazdasági helyzet alakulásához kötötte a monetáris politika irányvonalát. Ugyanakkor nem feledkezett meg másik céljáról, az infláció féken tartásáról.

A Fed politikájának alakulását nem csupán a kamatdöntésekről kiadott közlemények, valamint az ülések jegyzőkönyvei segítik megérteni, hanem az elnöki tájékoztatók is. Ben Bernanke elnöktől negyedévente kérdezhetnek az érdeklődők.

Mindeközben a világ más tájain is komoly változások láthatóak a monetáris politikában. A Svájci Nemzeti Bank (SNB) 0-0,25 százalékos szintre vágta a kamatszintet (3 hónapos Libor) 2009-ben, majd intervencióval próbálta védeni a frankot az erősödéstől. Az SNB politikája azután lett sikeres, hogy 2011-ben bevezette a minimális, 1,20-as küszöbértéket az euró/frank árfolyamában, hiszen deflációs és recessziós kockázatok fenyegették az országot. Az SNB vállalta, hogy korlátlan mennyiségben önt frankot a piacra, hogy megvédje a küszöbértéket, és az euróövezet lángoló válsága közepette is sikeresen akadályozta meg a menedékdeviza további felértékelődését. A bank jelzése szerint egy (későbbi) kamatemeléssel párhuzamosan az árfolyamküszöböt is eltörölhetik.

Az utóbbi hónapokban az Európai Központi Bank (EKB) és a Bank of England (BoE) került a figyelem középpontjába. A BoE politikájában új elem jelent meg az új elnök, Mark Carney megérkezésével. A Bank of Canada korábbi elnökének hivatalba lépése után a BoE alkalmazta a „forward guidance”eszközét, vagyis a központi bank információkat ad a kamatpolitika várható alakulásáról. A BoE vállalta, hogy egészen addig nem emeli a 0,5 százalékos kamatszintet, és nem fogja vissza 375 milliárd fontos eszközvásárlási programját, ameddig a munkanélküliség 7 százalék alá nem csökken. Persze jelezte, hogy az inflációnak ehhez összhangban kell alakulnia az angol jegybank 2 százalékos céljával.

Az iránymutatás eszközével él június óta az EKB is. Mario Draghi elnök azt mondta, hogy várhatóan hosszabb ideig a jelenlegi szinten (0,5 százalék), vagy még alacsonyabban alakulhat a kamat. A tervek szerint a központi bank nyilvánosságra fogja hozni a kamatdöntések hátterét ismertető jegyzőkönyvet, az intézkedések pedig növelik a működés átláthatóságát és stabilizálhatják a várakozásokat. A monetáris politikával kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatásában segítenek Draghi kamatdöntéseket követő sajtótájékoztatói is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2012. januári, a monetáris politikáról szóló anyagában például az olvasható, hogy „a közvélemény és a sajtó minél pontosabb tájékoztatását szolgálják az üléseket követő sajtótájékoztatók, amelyeken további információhoz lehet jutni a döntés indokairól, a jegybank egyes kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról”.

Magyarországon az utóbbi hónapokban ellentétes hatások érték a döntéshozatali mechanizmust és a kamatvárakozások alakítását. Miután megszűntek a kamatdöntések utáni sajtótájékoztatók, csökkentek a fogódzók, különösen abban a tekintetben, hogy megváltozott a központi bank alapállása, hiszen az infláción túl a növekedésre is nagy figyelmet fordít az MNB. A magyar jegybank is megpróbált élni a „forward guidance” eszközével, amelynek keretében csaknem elkötelezte magát a további – a korábbiaknál (25 bázispont) kisebb, a következő hónapokban is folytatódó – kamatvágások mellett, megjelölve egy 3-3,5 százalékos kamatcélt. Később jegybanki tisztségviselők tisztázták, hogy ez csak egy lehetséges forgatókönyv.

Elmondható, hogy a válság megoldásában a konvencionális monetáris politika alkalmazásán túl igen hasznosak voltak a különböző nem konvencionális jegybanki eszközök a világban. Mindeközben igény mutatkozott arra, hogy a központi bankok várható politikájának kiszámíthatósága nagyban javuljon, amihez hozzájárult a kommunikációs eszközök felértékelődése. Ugyanakkor fontos, hogy a központi bankok megalapozott, hiteles iránymutatást adjanak, amelyek középtávon összhangban vannak a céljaikkal, mandátumukkal. Egyértelmű elköteleződés esetén nem könnyű kihátrálni a vállalt intézkedések és kamatpálya mögül.

Akár az inflációs várakozások stabilizálásáról, a gazdaság átmeneti támogatásáról, vagy nyíltpiaci műveletről van szó, néhány dologra mindig szüksége van a központi bankoknak. Ez pedig a függetlenség, a kiszámíthatóság, a hitelesség, a konzisztencia, és a transzparencia.