Megérhetjük, hogy egy generális áfacsökkentés végül zöld jelzést kap

Abban, hogy a román kormány az IMF-megállapodás előestéjén bejelenti a kenyér termékpályáját terhelő áfa radikális csökkentését, nehéz lenne mást látni, mint a politikai haszonszerzés, vagy legalább a fájdalomcsillapítás eszközét. A kétségtelenül hangulatjavító intézkedésnek ugyanakkor lehetnek világos, és valóban hasznos hozadékai is. A politikai nyilatkozatok szerint első lépésnek, egyfajta pilot-projektnek szánt döntéssel az egészen elképesztő mértékű, egyes becslések szerint 70–80 százalékos feketekereskedelmi arányt igyekeznek visszaszorítani. Később – áll az ígéretekben – ha a feketegazdaság visszaszorul, szélesebb körű megoldás jöhet.

Tegyük hozzá: a lépés hatékonyságáról a Romániának most hitelt biztosító, és a pénzügyekben hagyományosan szigorú IMF sincs meggyőződve – még ha végül rá is bólintott az ötletre. A kísérlet kétségkívül kockázatos, hiszen pénzt enged ki az államkasszából, és kérdéses, hogy az ellentételezésül belengetett, a magyar luxusáfa ötletére rímelő csomag képes-e pótolni a kiesést. Ezen felül a végső cél – a feketegazdaság visszaszorulása – is legfeljebb csak remélhető, de korántsem garantálható.

Ezek a félelmek aggasztják a kormányzatot is idehaza, amikor minden alkalommal visszaveri az élelmiszeripar áfacsökkentésre irányuló próbálkozásait. Többször elhangzott az is: a fogyasztói árak sokak által várt csökkenése sem garantálható. Egyesek szerint a kereskedelem egyszerűen lenyelné az árelőnyt. A lépés nem illeszthető be egykönnyen a kormány eddig tapasztalt adóztatási gyakorlatába sem, amely a fogyasztást terhelő adókat emeli – változatos és merész fantáziával, szinte minden fronton.

Tudjuk azonban, hogy a választások logikája számos más logikát felülír. A kormányzati fenntartások mellett még így is megérhetjük, hogy egy generális áfacsökkentés végül zöld jelzést kap, és felteszi a koronát a rezsicsökkentés politikájára.