Minden korábbinál nagyobbra nőtt a katonai beavatkozás esélye Szíriában

Minden korábbinál nagyobbra nőtt az esélye egy nyugati katonai beavatkozásnak Szíriában. Vagy, ha igazán pontosak akarunk lenni: van rá esély – a több mint két éve zajló polgárháború eddig legfeljebb néhány dorgálásszerű nyilatkozat szintjén mozgatta meg a nagyhatalmak vezetőit.

Pedig azt már 2011 nyarán látni lehetett, hogy az Arab tavasz felkeléseinek oldalvizén véres és reménytelen harc bontakozik ki Szíriában a Bassar el-Aszad vezette rezsim és ellenzéke között. Látszólag az sem tűnt fel senkinek, hogy időközben meghaladta a százezret a halálos áldozatok száma, és a 23 milliós országból legalább egymillióan kerestek menedéket külföldön.

Arra a kérdésre, hogy miért most indítanak támadást, ott a kincstári válasz: az augusztus 21-i vegyi fegyveres támadás miatt. Sejthető, hogy nem ez volt az első ilyen, és egyelőre nem is bizonyított, hogy a múlt héten Damaszkusz közelében valóban tiltott vegyi fegyverrel támadt a hadsereg a lakosságra, mégis ez a megtorlandó tett. Még úgy is, hogy a Biztonsági Tanácsban nem fogadnak el egy Aszadot elítélő és a katonai beavatkozásra felhatalmazást adó határozatot, akkor sem ha az ENSZ szakértői száz százalékos bizonyossággal állapítják meg a rezsim felelősségét.

Szíria sokkal inkább egy bonyolult sakkjátszma részese: ahhoz hogy a NATO eljusson hozzájuk, kellett egy amerikai elnökválasztás, aztán egy másik, Iránban. Kellett az, hogy az Arab tavasz vérbe és kudarcba fulladjon, hogy Észak-Afrikában a diktatúrák leverése után kialakult káoszban újra megerősödjön az al-Kaida, olyannyira, hogy – legalábbis az amerikai titkosszolgálat szerint – már közvetlen fenyegetettséget jelent nem csak a közel-keleti térség, de a Nyugat számára is.

Vagyis a cél nem annyira a szíriai lakosság megvédése, inkább a nemzetközi helyzet stabilizálása lehet. Ám félő, hogy ez pont annyira fog sikerülni, mint Afganisztán vagy Líbia esetében.