Vannak, akik már a hasukon sem tudnak spórolni

Az infláció a mélyponton, a reálbérek és a nyugdíjak növekedőben, hát akkor miért nem folytatódik a kiskereskedelem bővülése? Háboroghatunk ezen, hiszen olyan kellemes érzés volt, hogy kilenchavi esés után áprilisban és májusban végre több élelmiszer kelt el, mint egy évvel korábban. És ugyancsak májusban az iparcikkeladások is 1,9 százalékkal nőttek a bázishoz képest. Nem is csoda, hogy két hónapja boldogan kommentálták az elemzők a pozitív elmozdulást.

De most sem lehet nagy baj, hiszen az MTI az egyik bank elemzőjét idézve azt írta, idén akár a két százalékot is megközelítheti a kiskereskedelmi forgalom növekedése. A kereskedők azonban nem ilyen derűlátóak, viszont minden vágyuk, hogy ezúttal ne legyen igazuk.

Kezdjük azzal, hogy az élelmiszerárak júniusban közel 4 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. És borítékolható, hogy ez a tendencia folytatódik, hiszen hetek óta nem esett, sőt, kilátás sincs esőre. A hosszan tartó aszály következményeit a zöldség-gyümölcs kereskedőknél azonnal tapasztalhatjuk. Ugyanez a helyzet az élelmiszer-feldolgozóknál is.

A szegényebb rétegek, az eladósodottak pedig megérzik a 3-4 százalékos drágulást is, ha élelmiszert vesznek. Így aztán nem csoda, ha ezek az emberek lemondanak az iparcikkekről, bár a régi mondás szerint legkönnyebben a hasán spórol az ember. Viszont vannak, akik már a hasukon sem tudnak spórolni. Például azok, akik súlyos rezsitartozást görgetnek maguk előtt.

És ezen a ponton már nem foghatunk mindent az aszályra.

A napokban a GfK kiadott egy vizsgálatot, amely megállapítja: alacsony a megtakarításokkal rendelkezők aránya. Az is közismert, egyre kevesebb gyerek születik. A megtakarításokhoz több pénz kellene a családoknak. A gyerekvállaláshoz is. De ha holnaptól több lenne az elkölthető jövedelem, egyvalami még mindig hiányzik. Egy szép kép. A biztos, kiszámítható jövőről.