A halogatás a tett halála

Ironikus módon az intenzív lobbizás közepette a pénzügyi szektor éppen a jólétére leselkedő valós veszélyt tévesztette szem elől: ez pedig nem más, mint a tranzakciós adó megvalósításának további halogatása. A gazdasági szereplőknek sokkal rosszabb az adó létrejöttének lebegtetése, mint maga az adó. Az üzlet egyik legnagyobb ellensége a pletyka és a spekuláció. Ráadásul az Európa-szerte elburjánzó, összehangolatlan nemzeti tranzakciós adók olyan új adminisztrációs terheket jelentenek, amelyek közös uniós fellépéssel elkerülhetők lennének.

Mindeközben az adót a polgárok is korábban soha nem tapasztalt erővel támogatják – szavuk azonban válasz nélkül marad. Az Európai Parlament július 3-i szavazása egyértelműen jelezte, hogy a pénzügyi tranzakciós adó demokratikus támogatottsága továbbra is jelentős. Egy hasonló jel egy héttel korábban is érkezett, amikor világszerte működő civil szervezetek százainak képviselői írtak az EU vezetőinek, a javasolt adó elfogadására sürgetve őket.

A piaci stabilitás és a demokratikus elszámoltathatóság érdekében tehát épp ideje, hogy felgyorsítsuk a pénzügyi tranzakciós adó elfogadásának folyamatát. Az adó iránt elkötelezett 11 tagállamnak meg kell egyeznie a kialakításáról, és gyorsan végre kell hajtania. Mivel az ügyben egyhangúlag kell megállapodni, az eredeti javaslatból természetesen bizonyos helyeken engedni kell. Megvalósítható opciókról azonban már jó ideje folynak egyeztetések.

A technikai jellegű megbeszélések eddig konstruktívakv voltak, és jól kirajzolják a tagállamok tényleges aggályait. Ezek a félelmek az adónak az állami hitelfelvételre és a nyugdíjalapok hozamaira gyakorolt esetleges hatásai, valamint a piacok likviditásának megóvása körül csoportosulnak. Ebben a tekintetben rendkívül hasznos volt az Európai Parlament hozzájárulása a vitához: miközben határozottan támogatta a széles alapú tranzakciós adót, egyúttal a fő aggodalmak kiküszöbölésére is bemutatott számos elképzelést. A javaslat jelenlegi hatályán belül érdemes lenne megvitatni bizonyos kiigazításokat: meg lehetne vizsgálni például az államkötvényekre, nyugdíjakra és visszavásárlási megállapodásokra vonatkozó alacsonyabb kezdeti adókulcsok lehetőségeit. Ugyanakkor ébernek kell lennünk, hogy a piactorzulásokhoz vagy az egyenlő versenyfeltételek sérüléséhez vezető változtatásokat elkerülhessük. Vannak tehát megoldások, és kizárólag arra várnak, hogy megvitassák és elfogadják őket. A maga részéről a Bizottság továbbra is minden rendelkezésére álló módon támogatja a tárgyalásokat, hogy segítse a gyors és ambiciózus kompromisszum elérését.

A felelősség azonban a 11 tagállam kezében van: ha élvezni akarják a közös uniós megközelítés előnyeit, akkor hajlandónak kell lenniük saját adórendszerük kiigazítására. Az értelmes kompromisszumhoz nyitottságra és rugalmasságra van szükség, hogy a megoldás választ adjon a valós aggodalmakra, ugyanakkor a pénzügyi tranzakciós adó szellemét és célját is megőrizze. A projekt előreviteléhez azonban mindenek felett politikai erőre van szükség. A végtelenbe nyúló fontolgatások semmi jóhoz nem vezetnek. Fontos, hogy a tárgyalások közepette se vesszük szem elől a célokat. A tisztességes adózás, a szilárd egységes piac és a felelősségteljesebb pénzügyi szektor fontosabb, mint valaha – és jól tudjuk, hogy a pénzügyi tranzakciós adó mindhármat segítheti.