A hiéna alapok a kapzsiságot új szintre emelték - írja a Nobel-díjas professzor

Egy egyesült államokbeli fellebbviteli bíróság néhány héttel ezelőtti döntése a globális államadósság-piac lerombolásával fenyeget. Az ítélet akár ahhoz is vezethet, hogy az USA-t a jövőben már nem fogják jó helynek tekinteni a kötvénykibocsátásra, de ahhoz mindenképpen, hogy a szerződések szerinti adósságrekonstrukciók életképtelenné válnak. Eközben érvénytelenné válik a modern kapitalizmus egyik alapelve, amely szerint ha a hitelt felvevő nem tud fizetni, akkor új megállapodásra van szükség.

2013.09.10., kedd 05:00

A gondok az ezredforduló környékén kezdődtek, amikor Argentínának nem volt más lehetősége, mint hogy leértékelje devizáját és államcsődöt jelentsen. A munkanélküliség nőtt, a gazdaságot a megszorítások gúzsba kötötték. A leértékelés és az adósság-átstrukturálás működött; a következő években a válság 2008-as kitöréséig a GDP éves növekedése elérte vagy meghaladta a 8 százalékot. A fordulat a korábbi hitelezőknek is hasznára vált. Argentína a régi adósságot újra cserélte – dolláronként nagyjából 30 centre –, és GDP-vel indexált kötvényt is adott mellé. Így minél gyorsabb volt a növekedés, az ország annál többet fizetett vissza hitelezőinek. Argentína érdeke tehát ugyanaz volt, mint a hitelezőké: a növekedés. Ez megfelel az amerikai „Chapter 11” szerinti csődeljárásnak, amelynek során a vállalati kötvényeket részvényekké konvertálják, aminek eredményeként a hitelezők tulajdonosokká válnak.

Az adósság-átstrukturálás gyakran vezet az érdekek ütközéséhez. Az országokon belüli viták rendezéséhez ezért van szükség csődtörvényre, illetve az ezt alkalmazó speciális bíróságokra. A nemzetközi viták rendezését azonban semmiféle mechanizmus nem könnyíti. Egykor ezeket a szerződéseket katonai beavatkozás kényszerítette ki, amint azt a 19. század végén és a 20. század elején többek között Mexikó, Venezuela és Egyiptom is keserűen megtapasztalhatta. Az argentin válság után George W. Bush kormánya megvétózta az államadósság-átstrukturálásra vonatkozó javaslatot. Ezután már az igazságosság és hatékonyság látszatára sem kellett ügyelni.

A szegény országok alkupozíciója ezeken a tárgyalásokon általában nagyon gyenge, hiszen a nagy nemzetközi hitelezők erős kormányok támogatását élvezik. Gyakran előfordul, hogy a szigorú feltételek következtében az átstrukturálást kérő országok néhány éven belül újra csődöt kénytelenek jelenteni. A közgazdászok is elismerték az ennek elkerülésére tett argentin kísérlet sikereit. Néhány „hiéna alap” azonban – mindenekelőtt a Paul E. Singer által vezetett Elliott Management – úgy látja, hogy az ország szenvedésén komoly profitot lehet realizálni, ezért régi kötvényeket vásárolt a névérték töredékén, és perre ment, amelyben azt követelte, hogy Argentína névértéken fizessen neki. Az amerikaiak már látták, hogy a pénzügyi cégek miként helyezik saját érdekeiket az ország – és a világ – érdekei elé. A hiéna alapok azonban a kapzsiságot új szintre emelték.

A hiénák a pari passu nevű standard szerződési biztosítékra hivatkoztak, amely a hitelezők egyenlő elbírálását hivatott szavatolni. Hihetetlen, de az USA fellebbviteli bírósága döntésének értelmében ez azt jelenti, hogy ha Argentína teljesíti kötelezettségeit azokkal szemben, akik elfogadták az adósságátstrukturálást, akkor az átstrukturálást el nem fogadó hiénáknak is mindent vissza kell fizetnie. Ha ez így marad, akkor a jövőben soha, senki nem fogja elfogadni egy adósság átstrukturálását sem.

Válságos helyzetben általában a hitel felvevőjét hibáztatják, mivel túl sokat kért kölcsön. De a hitelezők, akik meggondolatlanul túl sokat adtak, ugyanolyan hibásak. A hitelezőkről feltesszük, hogy jártasak a kockázatkezelésben, ebben a tekintetben tehát őket terheli a felelősség. A csőd kockázatának óvatosságra kellett volna intenie őket.

Az igazságszolgáltatásnak ez a melléfogása még sokáig éreztetni fogja a hatását. Melyik, polgárai hosszú távú érdekeit szem előtt tartó feltörekvő ország akarja majd kötvényeit az amerikai pénzügyi rendszeren keresztül kibocsátani, ha az USA bíróságai – a politikai rendszer sok más elemével egyetemben – a pénzügyi érdekeket a közérdek fölé helyezik?

Az országoknak javasolható, hogy a hitelszerződéseikben a jövőben ne szerepeltessék a pari passu biztosítékot, vagy ha mégis, akkor csak a feltételek részletes kifejtésével. Szükség van ugyanakkor olyan klauzulákra, amelyek lehetetlenné teszik a hiénák számára, hogy megakadályozzák az adósság-átstrukturálást. Ha a hitelezők megfelelő arányban elfogadják az átstrukturálását (Argentína esetében ez az arány meghaladta a 90 százalékot), akkor a többieknek se lehessen más választásuk!

Az IMF, a washingtoni igazságügyi minisztérium és több, a szegénység ellen küzdő civil szervezet is a hiéna alapok ellenében foglalt állást, de a bíróság az ő érveiket is könnyűnek találta. Azoknak a fejlődő, illetve feltörekvő országoknak, amelyek már annyi sérelmet elszenvedtek, most újabb érvük van arra, hogy elégedetlenek legyenek azzal a fajta globalizációval, amely a gazdag országok – és azokban is főként a pénzügyi szektor – érdekeit szolgálja.

A globális pénzügyi válság miatt az ENSZ Közgyűlése mellett működő, a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer reformjával foglalkozó bizottság is sürgette az államadósságok átstrukturálásának hatékony és igazságos szabályait rögzítő rendszer létrehozását. Az amerikai bíróság tendenciózus, gazdaságilag veszélyes ítélete is azt mutatja, hogy ilyen rendszerre valóban szükség van.