Álom a digitális korról

Zuckerberg víziója akár önzőnek is tűnhet, mintha a cél a Facebook-felhasználók számának növelése lenne. A világ azonban technológiai tekintetben egyre erősebben megosztott, aminek következményei nem kevésbé súlyosak a King által említett faji megkülönböztetésnél.
A világon több mint kétmilliárd ember már a digitális korban él. Hatalmas mennyiségű információhoz férnek hozzá, alacsony költségen vagy éppen ingyen kommunikálnak családtagjaikkal és barátaikkal, és újfajta kapcsolatokat építenek ki azokkal, akikkel együttműködnek. A maradék ötmilliárd megragadt a papír korszakában, amelyben az én nemzedékem is felnőtt.

Annak idején, ha valaki meg akart tudni valamit, de nem volt drága enciklopédiája (vagy volt, csak nem elég friss), akkor el kellett mennie a könyvtárba, és órákat kellett keresgélnie. Az óceán túlpartján élő kollégákat és barátokat csak levélben érhettük el, a válaszra pedig legalább két évet kellett várnunk. A nemzetközi telefonhívások megfizethetetlenül sokba kerültek, azt pedig, hogy lássuk is, akivel beszélünk, csak science fiction jelenetként képzelhettük el.

A Zuckerberg által a múlt hónapban elindított, Internet.org nevű globális társulás célja, hogy a világ lakosságának internetelérés nélküli kétharmadát átkalauzolja a digitális korba. A társulást hét nagy információs technológiai vállalat mellett nonprofit szervezetek és helyi közösségek alkotják. A tagokmegpróbálják megtalálni a számítógépek összekapcsolásának új, kevésbé drága módozatait, az adatkezelés tekintetében hatékonyabb szoftvereket és új üzleti modelleket keresnek.

Bill Gates, a Microsoft alapítója úgy véli, hogy az internethez való hozzáférésnek a legszegényebb országokban nem kell kiemelt prioritásnak lennie. Álláspontja szerint fontosabb az olyan problémák megoldása, mint a hasmenés vagy a malária. Csak dicsérni tudom Gates erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy a döntően a világ legszegényebb népeit sújtó halálos kórokat visszaszorítsa. Álláspontjából mindazonáltal érdekes módon hiányzik annak felismerése, hogy az internet mennyire át tudná alakítani a szegények életét. Ha például pontosabb előrejelzések állnának a földművesek rendelkezésére a vetés feltételeinek meghatározásához vagy a termény jobb áron való eladásához, akkor kedvezőbb higiéniás körülményeket tudnának biztosítani a családjuknak – gyermekeik így nem kapnának hasmenést –, és meg tudják vásárolni azokat az ágyra erősíthető szúnyoghálókat, amelyekkel megóvhatnák magukat és családjukat a maláriát terjesztő rovaroktól.

Egy Kenyában dolgozó, családtervezési tanácsadást nyújtó barátom nemrégiben arról számolt be, hogy annyi nő keresi fel e klinikát, hogy egyikükre sem tud öt percnél több időt szánni. Ezeknek a nőknek ő az egyetlen forrás és lehetőség, ahonnan tanácsot remélhetnek, de ha hozzáférnének az internethez, akkor az információ mindig rendelkezésükre állhatna, amikor csak szükségük van rá. Emellett lehetővé válna az online konzultáció is, amivel megspórolhatnák a klinikáig való utazás költségét. Az internet használatával az írástudatlanság sem jelentene problémát, nyugodtan lehetne építeni a mezőgazdasági kultúrákban gyakori szóbeli hagyományokra, önsegélyező csoportokat hozhatnának létre, az egyes falvak lakói megoszthatnák problémáikat másutt élősorstársaikkal.

Ami a családtervezésre igaz, számos más témára is érvényes, különösen azokra, amelyekről – mint a homoszexualitásról vagy a családon belüli erőszakról – nehéz beszélni. Az internet rádöbbenti az embereket, hogy nincsenek egyedül, és hogy tanulhatnak egymás tapasztalataiból.

A víziót kiterjesztve az sem abszurd elképzelés, hogy ha a világ szegényei kapcsolódnának a világhálóhoz, azzal javulnának a kapcsolataik, a népek gazdagabbá válnának, és többet tudnának segíteni egymásnak. A kutatások tanúsága szerint az emberek szívesebben jótékonykodnak az éhezők javára, ha látják a képét és tudják a nevét annak, akinek szüksége van az adományokra. Ha pedig egy fénykép és néhány azonosító adat már sokat segíthet, milyen hatása lehet, ha a szóban forgó személy Skype-on is elérhető?

Az egyetemes internet-hozzáférés olyan projekt, amely nagyságrendjét tekintve az emberi genom feltérképezéséhez fogható, és ahhoz hasonlóan új kockázatokat és erkölcsi vitákat eredményezhet. Az internetes bűnözők új és valószínűleg hiszékenyebb körökben próbálkozhatnak majd. A szellemi alkotások jogainak megsértései gyakoribbak lennének, mint manapság (bár ez a jogok tulajdonosainak sok kárt nem okozna, nagyon valószínűtlen ugyanis, hogy a szegények könyveket vagy más védett tartalmakat tudnának vásárolni).

A helyi kultúrák megkülönböztető jegyei részben talán eltűnnének, aminek jó és rossz oldala is lehet, hiszen ezek között a kultúrák között van, amelyik korlátozza a szabadságot. Mindent egybevetve azonban ésszerű a feltételezés: azzal, hogy a szegények számára biztosítjuk az ismeretekhez való hozzáférést és a világ különböző részein élő emberekkel való kapcsolat lehetőségét, nagyon pozitív társadalmi hatásokat érhetünk el.