Harc a második helyért

Kocsmai verekedéshez hasonlította a szeptember 8-i moszkvai polgármester-választás toronymagas esélyese, Szergej Szobjanyin az ellene felhozott vádakat. A politikus kivételt tett ezzel az üzenettel, mert egyébként nem vesz részt a kampány vitáiban, kihívóival nem száll ringbe. Megteheti, hiszen nem csak saját maga, hanem valamennyi közvélemény-kutató intézet kizártnak tartja, hogy a következő öt évben ne ő legyen a 12 milliós orosz főváros régi-új erős embere.

Ami a vádakat illeti, azok egyik legkomolyabb kihívójától, az első fokon öt év börtönre ítélt Alekszej Navalnijtól érkeztek. A jogász-politikus ellenzéki vezér blogger szerint Szobjanyin két lánya is dollármilliókat érő lakás tulajdonosa, amelyek megvásárlásához egyszerűen nem lehetett törvényes anyagi fedezet. A moszkvai polgármester ezt azzal intézte el, hogy 2005-ben Tyumenyből érkezett a fővárosba, anyagi háttere tökéletesen dokumentálható.

Azt már én teszem hozzá, hogy Vlagyimir Putyin elnöki kabinetjének élére érkezett Szobjanyin Szibériából Moszkvába, hogy később polgármesterré avanzsáljon. Színtiszta gazdaságpolitikai karrier az övé, a legújabb idők menetrendjét, váltógazdálkodási elméletet követve. Putyin bizalmasai politikai pályafutás közben kapnak fontos szerepet állami gigavállalatok élén (lásd a mindenható olajcég, a Rosznyefty elnökét), vagy a gazdaságban megizmosodva a gazdasági érdekeket változatlanul érvényesítő politikusként folytatják tűz közelben. Egy dologra kell ügyelniük: a brezsnyevi elavult pártpolitikai káderrendszer helyett kifinomultabb lojalitással kell megszolgálni a bizalmat.

Moszkva élén állni nem akármilyen feladat, Moszkva állam az államban, önmagában az ország ipari termelése 6 százalékának, a beruházások 18 százalékának, a kiskereskedelmi áruforgalom 30 százalékának a színtere, a külföldi befektetések több mint 40 százaléka ide érkezik. Az orosz politika mindig kényesen ügyelt arra, hogy a főváros vezetése megfelelő kezekben legyen. 2007-ig közvetlen polgármester-választásokat tartottak, majd átmenetileg lecserélték ezt a választási szisztémát, ám most újra visszahozták. Mintha a Kreml azt akarná bizonyítani, hogy nem fél a testközeli megméretéstől, és nincs is mitől tartania.

Szobjanyin mellett öt pártjelölt száll versenybe (csak pártok jelölhetnek), és minden bizonnyal a korrupció elleni harc nagy bajnoka, Navalnij is tudja, hogy a fő kérdés nem az első, hanem a második hely megszerzése. Egyébként ezt az orosz elemzők egyáltalán nem fanyalogva tálalják. Szerintük ugyanis az is győz, aki második lesz, mert ez figyelmeztető jel a hatalomnak, az illető és pártja ott liheghet a nyakakban (jeges lehelettel fenyegetésről itthon is hallhattunk). Egyáltalán nem biztos, hogy Navalnij lesz a második, mert megelőzheti a kommunista Igor Melnyikov. Már csak azért is, mert most tényleg mindenki Navalnijt pécézte ki magának, nem csak a hatalom, de a többiek is őt tartják a fő célpontnak. A nagy dulakodásban kevesekhez jutott el a hír, pedig ez az egyik lényeg: több tucat új generációs vállalkozó nyílt levélben állt ki Navalnij mellett. Mondván: éppen az ő példája mutatja, hogy Oroszországban ma minden üzletemberrel megeshet, ami vele: ha a Kreml úgy gondolja, bárki rácsok mögött találhatja magát. (Nyilván tud erről beszélni Mihail Hodorkovszkij is a büntetőtelepen.)

Egyébként Oroszország hét régiójában kormányzóválasztást is tartanak szeptember 8-án. A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy egy kivétellel mindenhol a kormánypárt jelöltje az első számú favorit. Azon az egy helyen, a Bajkálon túli területen a Kreml az ellenzéki Igazságos Oroszország párt megbízott kormányzóját támogatja. Akinek történetesen egyre gyümölcsözőbb a kapcsolata Vlagyimir Putyinnal. Így megy ez.