Roubini: a kockázatok némelyike veszélyezteti a növekedést

Az USA-ban az idei ősz három bizonytalanságot is hordoz. Nem tudjuk, hogy a Fed szeptemberben vagy később kezdi-e meg nyílt végű mennyiségi lazítási programjának kivezetését, hogy milyen ütemben csökkenti a hosszú távú eszközök vásárlására szánt keretet, és hogy mikor és milyen gyorsan kezdi megemelni az alapkamatot a jelenlegi zéró szintről. Kérdéses, hogy ki fogja követni Ben Bernankét a Fed élén. És végül elkezdődik az újabb pártpolitikai csatározás az adósságplafonról és a büdzséről, amelynek tétje a szövetségi kormány fizetőképessége. Az első két bizonytalanságforrás piaci hatása már érezhető a hosszú távú amerikai hozamok emelkedésében. A befektetők, akik abban reménykednek, hogy a küzdelem megint egy éjféli kompromisszummal zárul, úgy tűnik, alábecsülik az amerikai politika gyenge működéséből eredő bizonytalanságot: miután a republikánusok többsége dzsihádot hirdetett a kormányzati kiadások ellen, az őszi fiskális összeomlás nem zárható ki.

Rengeteg a bizonytalanság a többi fejlett országban is. A német választáson valószínűleg Angela Merkel jelenlegi koalíciója kap újabb felhatalmazást, a kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció közvélemény-kutatások alapján kevésbé valószínű. Ha a jelenlegi kormánytöbbség marad hatalmon, akkor az eurózóna válságához való német hozzáállás nem fog megváltozni – annak ellenére, hogy a periférián egyre erősebb a megszorításokkal, a magországokban pedig a segítségnyújtással szembeni elégedetlenség. Az eurózóna perifériáján a kockázatok között van az olasz kormány összeomlása és egy új választás kiírása Silvio Berlusconi elítélése miatt. Válságba kerülhet a Görögországot irányító koalíció, és tovább erősödhet a politikai feszültség Spanyolországban és Portugáliában is.
A monetáris politika terén az EKB által adott előzetes iránymutatás – miszerint a jegybank elkötelezett amellett, hogy még jó ideig alacsonyan tartja a kamatokat – túl kevés, túl későn jött, és nem is tudta megelőzni a rövid- és hosszútávú hitelek költségének emelkedését. Bizonytalan az is, hogy az EKB rászánja-e magát az agresszívabb monetáris lazításra.

A kamatok hasonló, „indokolatlan” emelkedéséhez vezetett az Egyesült Királyságban az erőteljes kilábalás és a Bank of England által adott „forward guidance”, miközben ugyanezt a mutatványt a Bank of Japan – hathatósabb eszközök bevetése nélkül – úgy tűnik, nem képes megismételni. Japánban kockázatot jelent, hogy az Abenomics harmadik pillére – a potenciális növekedés erősítését célzó strukturális reformok és a kereskedelem liberalizálása – napirendre kerül-e, és a hogy a fogyasztási adó 2014-ben várható megemelése nem fogja-e majd vissza a növekedést.

Kínában a Kommunista Párt Központi Bizottságának novemberi, harmadik plenáris ülésén kiderülhet, hogy az ország komolyan gondolja-e a váltást, amelynek során a gazdaság húzóerejének szerepét a beruházásoktól a fogyasztás veheti át. A kínai gazdaság lassulása az árupiaci szuperciklust leszálló ágba fordított, ami sok feltörekvő gazdaságban okozott pénzügyi feszültségeket. Az elmúlt években a kedvező külső körülmények – az árupiaci árak emelkedése és a hozamra éhes befektetők „könnyű pénze” – a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) mellett más országokban is egy részben mesterséges boomot idéztek elő. A partynak azonban vége, eljött a kijózanodás ideje.

Mindez fokozottan áll Indiára, Brazíliára, Törökországra, Dél-Afrikára és Indonéziára. Ezeknek az országoknak a helyzetét a magas folyómérleg- és költségvetési hiány, a lassuló növekedés és a cél feletti infláció is nehezíti; a társadalmi elégedetlenség pedig a következő 12–18 hónapban esedékes választások előtt folyamatosan nő. Nem könnyű a döntés: ha devizáik védelmében emelik a kamatot, akkor leállhat a növekedés, a monetáris lazítás folytatása viszont az árfolyamok szabadesését idézheti elő és az infláció hirtelen emelkedésével fenyeget.

Végül van két nagy geopolitikai bizonytalanság is. Az első, hogy az USA és szövetségeseinek Szíria elleni, küszöbön álló támadása időben és a célpontokat illetően valóban korlátozott lesz-e, vagy szélesebb katonai szembenállás kialakulásához vezet. A törékeny globális gazdaságnak a legkevésbé az újabb olajárcsúcsokra van szüksége. Másodszor, egy éve az USA-nak sikerült meggyőznie Izraelt, hogy az iráni nukleáris fegyverprogrammal kapcsolatban adjon időt a diplomáciai eszközöknek.

Azonban sem a gazdasági szankciók, sem a tárgyalások nem vezettek eredményre, Izrael türelme pedig fogytán van. Ha nem is robban ki fegyveres konfliktus – amely egy nap alatt a duplájára növelné az olajárat –, a kardcsörtetés és a harcias üzenetek az energiaárak meredek emelkedését idézhetik elő.

Sok tehát az ismert ismeretlen. Némelyik kimenetele talán pozitívabb vagy kevésbé romboló a vártnál. De ha a felsorolt kockázatok közül csak egyik-másik realizálódik az ősz folyamán, az is vakvágányra terelheti a még mindig törékeny globális gazdasági kilábalást. A hibás gazdaságpolitikai lépések és a véletlenek „metakockázata” pedig továbbra is magas.