Az orvoshiányt előbb-utóbb nem csak a gyógyítás sínyli meg

Tíz év alatt megháromszorozná a Magyarországon tanuló külföldi diákok számát a kormány – mondta Balog Zoltán miniszter a közelmúltban a tiszteletbeli konzuli konferencián. Azért ott, mert a hallgatói létszámbővítést főként egy olyan ösztöndíjprogramtól várják, amelynek keretében a távoli Kelet tudásra szomjas fiataljait csábítanák hozzánk tanulni.

Ha azt nézzük, hogy például a nálunk szerzett orvosi diplomát a világ bármely pontján elismerik, van benne ráció. Az is bizonyos, hogy ha már itt tanulnak, költenek is itt a fiatalok, és még ha a diákokat nem is veti fel a pénz, a sok kicsi azért ez esetben is sokra, összességében tízmilliárdokra megy. Viszont sehogy se fér a fejembe, miért kell a világ másik feléről ösztöndíjjal idecsábítani főiskolásokat és egyetemistákat, amikor a hazai orvosegyetemekre például évek óta sokszoros a fizetős hallgatók túljelentkezése.

Jelen pillanatban 7500-an tanulnak nálunk orvosnak, fogorvosnak, gyógyszerésznek. Jóval olcsóbban, mint tennék ugyanezt valamelyik nyugat-európai vagy amerikai egyetemen, de ugyanolyan magas színvonalon. Egyelőre. Mert azt csak a naivak hiszik, hogy kizárólag a közkórházból mennek külföldre orvosok. Nem. Az orvos- és ezzel az oktatóhiányt előbb-utóbb nem csak a gyógyítás, de az orvosképzés is megsínyli, sőt az idegen nyelvi képzést el is lehetetleníti.

Az angolul, németül beszélő orvosok iránt, akik, oktatók lévén, a szakma legrangosabb képviselőinek számítanak, óriási a külföldi kereslet. Az a néhány tízezer forint, amivel az utóbbi két évben megemelték a bérüket, említésre sem érdemes ahhoz képest, amit kínálnak nekik. Azok a körülmények, az a munkaterhelés azonban, amit cserébe kínálnak, illetve elvárnak tőlük, össze sem hasonítható a hazaiakkal.

Szóval, jó kis terv, hogy legyen háromszor több külföldi orvostanhallgatónk. De kellene egy másik arra is, hogy ki fogja őket oktatni, ha majd itt lesznek.